This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Huidobro, Vicente: Adiós

Portre of Huidobro, Vicente

Adiós (Spanish)

                     Paris
Una estrella desnuda
Se alumbra sobre el llano
Esa estrella la llevara en mi mano

En Notre Dame
                    los ángeles se quejan
Al batir las alas nacen albas

Mas mis ojos se alejan
Todas las mañanas
Baja el sol a tu hostia que se eleva
Y en Montmartre los molinos
                  la atmósfera renuevan

París
En medio de las albas que se quiebran
Yo he florecido tu Obelisco
Y allí canté sobre una estrella nueva
                                           ADIÓS

Llevo sobre el pecho
Un collar de tus calles luminosas
Todas tu calles me llamaban al irme
Y en todas las banderas
Palpitaban adioses

Tus banderas de los nobles ardores
Al pasar
           arrojo al Sena
                            un ramo de flores

Y entre los balandros que se alejan
Tus balandros que pacen en las tardes
Dejar quisiera el más bello poema

El Sena
              bajo sus puentes se desliza
Y en mi garganta un pájaro agoniza



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.amediavoz.com

Isten veled (Hungarian)

                   Párizs
Egy csupasz csillag
fölragyogó fénye a síkon
ezt a csillagot majd a kezembe szorítom

Angyalok nyafogása
                  hangzik a Notre-Dame-ból
szárnycsapásukból születik a hajnal

Tekintetemtől távol
reggelente
mutasd föl a Napot az ostyát
s a Montmartre malmai
          tisztogatják a légkör lenge rostját

Párizs
Hajnalaid halomba gyűlt cserepén
virágba szökkentettem Obeliszked
s egy új csillagon énekeltem én
                         ISTEN VELED

És mellemen
fényes utcáid lánca
Búcsúzóul nevemen szólított minden
utcád és minden lobogódon
az lüktetett isten veled

Ahogy lobogtak lovagi módon
megyek
          és a Szajnába hajitok
                          egy csokor virágot

S a délutánba vesző kis hajókra
ahogy ott legelésznek csorda módra
rájuk hagyom a legszebb költeményt

A Szajna
               hidak fokába fűződő fonál
s torkomban egy madár agonizál



Uploaded byP. T.
Source of the quotationO. O.

minimap