Huidobro, Vicente: Paquebot

     He visto una mujer hermosa
     Sobre el mar del Norte
 
Todas las aguas eran su cabellera
Y en su mirada vuelta hacia las playas
Un pájaro silbaba
 
      Las olas truenan tan roncas
      Que mis cabellos han caído
 
Recostada sobre la lejanía
Su vientre y su pecho no latían
 
Sin embargo sus lágrimas vivían
Inclinado sobre mis días
      Bajo tres soles
 
Miraba allá lejos
El paquebot errante que cortó en dos el horizonte

     Láttam egy szép nőt
     az Északi tengeren
 
Haja a vizek mindensége volt
s a part felé fordított tekintetében
egy madár víjjogott
 
     Rekedt a habok zúgása
     kihull a hajam tőle
 
A távolságra heveredve
nem lüktetett a hasa a melle
 
És mégis, könnyei éltek
Napjaim fölé vont ív
     három Nap alatt
 
Elnéztem a messzeségben
a csavargó hajót ahogy a horizontot hasítva haladt