This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hurtado de Mendoza y Pacheco, Diego: A féltékenység meghatározása (Definición de los celos (En quintillas) in Hungarian)

Portre of Hurtado de Mendoza y Pacheco, Diego
Portre of Kálnoky László

Back to the translator

Definición de los celos (En quintillas) (Spanish)

Dama de gran perfección,

valor y merecimiento,

aquí, Señora, os presento

aquesta difinición

de celos y su tormento.

 

Y aunque no sea mi oficio

ni toque a mi profesión,

con entrañable afición

de haceros algún servicio,

diré que son y no son.

 

No es padre, suegro, ni yerno,

ni es hijo, hermano, ni tío,

ni el mar, arroyo, ni río,

no es verano, ni es invierno,

ni es otoño, ni estío.

 

No es ave ni es animal,

ni es luna, sombra ni sol,

becuadro, ni bemol,

piedra, planta, ni metal,

ni pece, ni caracol.

 

Tampoco es noche ni día,

ni hora, ni mes, ni año,

ni es lienzo, seda, ni paño,

ni es latín ni algarabía,

ni es ogaño ni fue antaño.

 

Y por más no ir dilatando,

ni proceder a infinito,

mil cosas de decir quito,

y ahora iré declerando

lo que de ellos hallo escrito.

 

Son celos exhalaciones

que nacen del corazón,

sofística presunsción,

que pare imaginaciones

de muy pequeña ocasión.

 

Es envidia conocida,

que no sabe contentarse,

una paz interrompida,

yerba en el alma nacida,

muy difícil de arrancarse.

 

Es jara en yerba tocada,

aljaba que pare flechas,

una traición embozada,

de contrarios rodeada,

cárcel de dos mil sospechas.

 

Sello, que donde se sella,

tarde o nunca se desprende,

purga que mata bebella,

y es un fuego que se enciende

de muy pequeña centella.

 

Es una fuente de enojos,

río de muchas corrientes,

camisa hecha de abrojos,

rejalgar para los ojos,

neguijón para los dientes.

 

Es una fiera muy brava,

que allá en las entrañas mora,

casa do siempre se llora,

y la verdad es esclava,

y la sospecha señora.

 

Manjar de ruin digestión,

que mandan que no se coma,

es un pasquin que hay en Roma,

un doméstico ladrón,

de las entrañas carcoma.

 

Dice un devoto señor,

a quien esta plaga alcanza,

que celos nacen de amor;

y respóndele un doctor:

"No hay amor sin confianza."

 

Ellos son que es cosa, y cosa

que no se deja entender,

un querer y no querer;

no es rosa ni mariposa,

ni son comer ni beber.

 

Pero si pensar quereis

más de lo que digo yo,

veréis que no es si ni no,

ni cosa que hallaréis,

porque sola se crió.

 

No le puso su nombre Adán,

ni ellos tienen haz ni envés;

pero si hallarlos quereis,

sabed, Señora, que están

donde vos tenéis los pies.

 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://nonnullus.blogspot.hu

A féltékenység meghatározása (Hungarian)

 

Feddhetetlen érdemű,

szép erényben dús szenyóra,

ím itt van, papírra róva,

a féltékenység nevű

kórság definíciója.

 

Bár körülirása ennek

nem az én hivatalom,

hajt baráti buzgalom

szolgálatot tenni önnek,

s mi a féltés, taglalom.

 

Nem apa, após, se vő az,

nem nagybácsi s nem fivér,

nem tenger, folyó vagy ér,

nem tavasz s nem őszidő az,

nem nyár dereka, se tél.

 

Nem madár s nem bestia,

nem homály, nem nap, se hold,

nem jelent se dúrt, se mollt,

nem kő, érc s növény biz a,

csiga vagy hal sose volt.

 

Nem az éjjel s nem a nappal,

nem óra, nem hó, nem év,

nem gyolcs, selyem s kelmevég,

nem egy latinnal s arabbal,

nem a „most" és nem a „rég".

 

Hogy túl messze ne csapongjak,

s szűnjék a szóáradat,

száz hasonlat elmarad,

s beszélni arról fogok csak,

mi könyvben megírt  adat.

 

A féltés oly ostoba

gőz, amit a szív terem,

megtévesztő sejtelem,

mely agyrémet szül, noha

az ok jelentéktelen.

 

A szív ismert irigysége,

mely örök-elégedetlen,

ellenség zavarta béke,

lelkünk sűrű gyomnövénye,

mely szinte kitéphetetlen.

 

Bodorrózsa a fű között,

nyílvesszőket szülö tegez,

álcás árulás, mely körött

ellenséges had hömpölyög,

ezer gyanú tömlöce ez.

 

Bélyeg, melynek foltja piszkát

nem lehet lemosni többé,

hashajtó, mely öl, ha isszák,

tűzvész lángja, mit dühödtté

ingerelnek pici szikrák.

 

Forrása a gyűlöletnek,

medre visszás áramoknak,

ing, mit bogáncsból szövettek,

elvakulása a szemnek,

odvasodása a fognak.

 

Veszedelmes, fene dúvad,

mely szívünkben őrzi vackát;

hajlék, ámbár sírva lakják,

s úrnőjének, a gyanúnak

szolgálója az igazság.

 

Romlott étel - kész gyomorbaj -,

mit csak orvos enni tilthat,

gúnyvers, mit Rómában írtak,

elvetemült házi tolvaj,

őrlő szúja jonhainknak.

 

Egy jámbor úr, betegen

immár, így beszélt e kórról:

„Szerelem féltést terem."

„Bizalom a szerelem

tápja." Így felelt a doktor.

 

Szerelem se, gyűlölet se

adja meg a maga nyitját,

nagyon is rejtőzik inkább:

nem rózsabimbó, se lepke,

se nem eszik, se nem isszák.

 

De hogyha ön ennyivel

be nem éri, kedvesem,

rájön: nem „igen", se „nem",

föl se lelhető, mivel

csak egy példányban terem.

 

Ádám se tudta nevét, és

nincsen színe, se fonákja;

de hogy mégis megtalálja,

hölgyem, ott terem a féltés,

hova önnek lép a lába.

 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap