Jiménez, Juan Ramón: De Amaneceres
|
De Amaneceres (Spanish)Brisas primaverales embriagan mi estancia de una áspera fragancia de hojas verdes, con agua, de rosales.
Aún no da el sol en el papel, escrito con mano firme y pura, mientras el noble corazón contrito trocaba, blando, su amargura en dulzura...
¡Qué paz y qué ventura! Amanece, riendo, en lo infinito.
La fronda, ya despierta y plena de la tropa cristalina que engarza el alba en su gorjear bendito, dora su claridad, que aún sueña, oscura; ¡viva esperanza cierta en que la duda, fúnebre, perdura, se va a colgar de una expresión divina!...
Canta la codorniz, fresca, allá abajo... Viene un gorrión a la ventana abierta... Pienso en Dios... Y trabajo.
|
Hajnalok (Hungarian)Tavaszi könnyű, részeg szél leng szobámon át, a hozza a zöld levélzet és víz és rózsák fanyar illatát.
Szilárd kezemvonásán még a hűs ég egyetlen sugara se látszik, de mézre váltja már a keserűség hangját a nemes, lágy szív csendben...
Mily üdv, s mily béke leng fenn! Nevetve pirkad most a végtelenben.
A megébredt levélkék, míg rajtuk szent madárfütty-foglalatban ezer hajnali ékkő cseppje rebben, megfürdetik az alvó fényt aranyban... Éljen a biztos, hű reménység, mitől a kétség gyászos húrja pattan, s a szó, mitől a bánat visszaretten!...
Fürj dalol alant szerenádot... Tárt ablakomra egy veréb lép... Istent érzem... S munkához látok.
|
