Jiménez, Juan Ramón: Río de cristal dormido

Río de cristal dormido

y encantado; dulce valle,

dulces riberas de álamos

blancos y de verdes sauces...

El valle tiene un ensueño

y un corazón sueña y sabe

dar con su sueño un son triste

de flautas y de cantares.

Río encantado; las ramas

soñolientas de los sauces,

en los remansos dormidos

besan los claros cristales.

Y el cielo es plácido y dulce,

un cielo bajo y flotante

que con su bruma de plata

va acariciando los árboles.

Mi corazón ha soñado

con la ribera y el valle,

y ha llegado hasta la orilla

dormida para embarcarse;

pero al pasar por la senda,

lloró de amor, con un aire

viejo, que estaba cantando

no sé quién por otro valle.

Tiszta kéküveg folyóvíz,

álom-bűvöletbe zárva,

édes lankák, szelíd partok,

zöld rekettyés, ezüstnyárfa.

Lelke van az alvó völgynek,

s álombéli sóhajára

dal zendül fel, és a rétek

andalító fuvolája.

Folyó tükrén bűvös álom,

parti fűzek lankadt ága

könnyű csókot hint a vízre,

a víz kristályüveg tábla.

Alacsony az égbolt, nyájas,

oly közel van könnyü fátyla,

ezüstös párát terítget

víztükörre, parti fákra.

Szivem álmodott e tájról,

ama völgybe vitte álma,

már elért a kedves partig,

de az ösvényen megállva

sírt - egy régi dal csendült fel,

s szerelmében sírt az árva,

sírt, egy másik völgyben zengő

szomorú szív dallamára.