Csörtetnek éji városokon át...
Georg Heym
Tudni, hogy jönnek, mikor éles sikolyok
rohanják meg a házak békességét.
Az alvók hánykolódnak álmukban,
és megbolydul a repülő madarak végzete,
és a fiatal szerelmesek elmerülten bámulják az ég boltozatját.
A gyerekeknek nagy, mozdulatlan szemük születik,
és úgy járnak, mint a vakok,
vagy bénának nézni őket.
Mikor a házak égnek, a fény
rothadás-színű göncökre vetül
és immár örökkön üresen maradó helyekre.
Reggelente a lakók alvajáróként őgyelegnek,
hiszik s nem is hiszik, ami történt.
Azt álmodják, hogy álmodtak csupán.
A törött ablakok
és a még a járdán füstölgő hamu
kétségtelen bizonyíték,
és a nem emberi bűz,
és az őrület jelei a homokban,
és patkányszőr a kávéscsészékben.
A város néha igazán kedves volt,
sokan emlékeznek szívesen egy-egy bicikliútra,
vasárnapi zenére a bájos terecskén,
és elfelejtett rejtekekben őrzik
erőtlen emlékeit a múltnak,
olykor révetegen gondolnak rájuk,
de sose merik megnézni őket.
A város torz grimasza mindenre rátelepül,
minden,
minden szálkákra hasad csontropogás közt,
vérözönben,
földalatti szájak nyílnak meg a sarkon túl
és falnak.
Fényes nappal sosemlátott gépezetek
jelennek meg,
csoportosan szállnak ki belőlük,
megzavarják az ebédeket,
keresztelőket,
esetleges gyermek-zsúrokat.
Mielőtt eltűnnének, kitépik a fákat,
lekopasztják,
hogy több gyümölcsöt ne hozzanak.
Tudni, hogy jönnek, mert fekete lepel
borítja be a várost,
mert kis részleges gyötrelmeket okoznak
(a szükségnek megfelelően)
és totális gyötrelmeket
(a szükségnek megfelelően).
Az öregeket kerüli az álom,
hiába idézik fel a borzalom más képeit,
hogy szembeállítsák a jelennel.
Már régen nem olvasnak a városban,
a könyvek fantasztikus máglyákban égnek,
és minden írott betű előtt
lesütik szemüket a lakosok
zavartan és szégyenkezéssel.
És látni soselátott lényeket,
olajos farkukat csóválva futnak,
fenyegetően szökdelnek,
a falakat rugdosva,
trágár kiáltozással,
obszcén módon bámulva lányokat, akik tovasietnek,
mielőtt visszahúzódna utolsó sugara is
a bizonytalan napnak,
és fekete lepel borítaná be a várost,
és kezdődne az éjszakai tánc.