Lugones, Leopoldo: 08. Delectación morosa (Los doce gozos)

La tarde, con ligera pincelada
que iluminó la paz de nuestro asilo,
apuntó en su matiz crisoberilo
una sutil decoración morada.

Surgió enorme la luna en la enramada;
las hojas agravaban su sigilo,
y una araña, en la punta de su hilo,
tejía sobre el astro, hipnotizada.

Poblose de murciélagos el combo
cielo, a manera de chinoso biombo.
Tus rodillas exangües sobre el plinto

manifestaban la delicia inerte,
y a nuestros pies un río de jacinto
corría sin rumor hacia la muerte.

Az este könnyű nyestecset-vonása
rejtekünk halk békéjét fénybe vonta,
s a berillzöldet lustán árnyékolva
burkolta elmosódó violába.

Hatalmas hold gurult a lombos ágra,
a gallyak titka mélyült és egy pók a
lengő szál végén megigézve fonta
a kerek holdat rezge hálójába.

Az égre, mint kínai paravánra,
hímződött denevérek furcsa szárnya;
s csak vértelen térded fehérlett már kint

ernyedt gyönyört susogva s meztelen,
míg lábainknál egy folyónyi jácint
futott a halál felé nesztelen.