Luis, Leopoldo de: Patria de cada dia
|
Patria de cada dia (Spanish)Cada uno en el rumor de sus talleres a diario la patria se fabrica. El carpintero la hace de madera labrada y de virutas amarillas. El albañil de yeso humilde y blanco como la luz. El impresor de tinta que en el sendero del papel se ordena en menudas hormigas. De pan y de sudor oscuro el grave campesino. De fría plata humeante y relente el pescador. El leñador de astillas con forestal aroma cercenada. De hondas vetas sombrías el minero. De indómitas verdades y hermosura, el artista. Cada uno hace la patria con lo que tiene a mano: la sumisa herramienta, los vivos materiales de su quehacer, un vaho de fatiga, una ilusión de amor, y en fin, la rosa de la esperanza, aun en la sonrisa.
|
Mindennapi haza (Hungarian)Ki-ki a maga műhelye zajában a hazát gyártja magának naponta. Ezt teszi az ács, amidőn megmunkált rönkről sárga forgácsot fejt halomba. A kőműves, ha gipszet ken a falra, fehéret, mint a fény. Éppígy a nyomda munkása, apró hangyákat rendezve papír-ösvényen sorba. Kenyérrel és földszín verítékcsöppel a paraszt. Harmatozva hálót töltő ezüsttel a halász. A favágó hasított fa erdei illatával. Ha rejtőző földmélyi kincsét hozza világra a bányász. Igazat széppé tenni a művész dolga. Hazáját ki-ki azzal termeli, mi kezére áll: okosra formált szerszámmal, vagy élő anyaggal, amint kell, fáradság páráját ontva, szerelmes hittel, s végül a reménység rózsájával, ha futja egy mosolyra.
|
