This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Machado, Antonio: Vonaton (El Tren in Hungarian)

Portre of Machado, Antonio
Portre of Tímár György

Back to the translator

El Tren (Spanish)

Yo, para todo viaje

?siempre sobre la madera

de mi vagón de tercera?,

voy ligero de equipaje.

Si es de noche, porque no

acostumbro a dormir yo,

y de día, por mirar

los arbolitos pasar,

yo nunca duermo en el tren,

y, sin embargo, voy bien.

¡Este placer de alejarse!

Londres, Madrid, Ponferrada,

tan lindos… para marcharse.

Lo molesto es la llegada.

Luego, el tren, al caminar,

siempre nos hace soñar;

y casi, casi olvidamos

el jamelgo que montamos.

¡Oh, el pollino

que sabe bien el camino!

¿Dónde estamos?

¿Dónde todos nos bajamos?

¡Frente a mí va una monjita

tan bonita!

Tiene esa expresión serena

que a la pena

da una esperanza infinita.

Y yo pienso: Tú eres buena;

porque diste tus amores

a Jesús; porque no quieres

ser madre de pecadores.

Mas tú eres

maternal,

bendita entre las mujeres,

madrecita virginal.

Algo en tu rostro es divino

bajo tus cofias de lino.

Tus mejillas

?esas rosas amarillas?

fueron rosadas, y, luego,

ardió en tus entrañas fuego;

y hoy, esposa de la Cruz,

ya eres luz, y sólo luz…

¡Todas las mujeres bellas

fueran, como tú, doncellas

en un convento a encerrarse!…

¡Y la niña que yo quiero,

ay, preferirá casarse

con un mocito barbero!

El tren camina y camina,

y la máquina resuella,

y tose con tos ferina.

¡Vamos en una centella!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemasde.net/el-tren-antonio-machado/

Vonaton (Hungarian)

Útjaimra könnyü poggyászt

(fapadoson megyek), épp hogy

a szükséges paksamétot

viszem, sose hurcolok mást.

Hogyha éj van, hát mivel

én amúgy sem alszom el,

nappal pedig nézem a

tájat, hogy fut fára fa,

s bár nem alszom, én bizony

mégiscsak jól utazom.

Szép a távolság köde:

London, Madrid, Ponferrada

szépek... elutazni. De

az érkezés - kutya mája!

És a vonat, míg szalad,

mindig édes álmot ad;

képzeletünk míg megéled,

elfeledjük rossz gebénket.

Legyen gebe, csibe, vagy mi,

fő, hogy el tud igazodni!

Erre milyen állomás van?

Hol szállunk le mindahányan?

Szemben kedves képü drága

kis apáca,

arca átszellemült, higgadt,

mint a kínnak

végtelen reményü mása.

Jó vagy, gondolom, szelíd vagy,

Jézus szerelmetes társa;

hogy ne lehess bűnök anyja,

lelked magát néki adja.

Szemed mégis mint anyás gond

néz miránk,

asszonyok között te áldott

szűzanyánk.

Istent rejti, kis apáca,

főkötődnek durva vászna.

Két kis orcád

- sárga színű tearózsák -

rózsaszín volt egykoron, de

szíved egy láng meggyötörte,

s mára, Kereszt hitvese,

fény lettél, más semmi se...

Valahány szép hajadon van,

jól tenné, ha kolostorban

élne, mint te, drága szűz...

Kiért szívem fájva vérez,

hajaj, kihez vágya űz,

borbélysegéd-feleség lesz!...

Megy a vonat, felköhécsel,

fújtat, hörren és zihál

súlyos szamárköhögéssel...

Életünk, mint szikra száll.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap