Machado, Antonio: Az efemér holnap (El mañana efimero in Hungarian)
El mañana efimero (Spanish)La España de charanga y pandereta, cerrado y sacristía, devota de Frascuelo y de María, de espíritu burlón y alma inquieta, ha de tener su marmol y su día, su infalible mañana y su poeta. En vano ayer engendrará un mañana vacío y por ventura pasajero. Será un joven lechuzo y tarambana, un sayón con hechuras de bolero, a la moda de Francia realista un poco al uso de París pagano y al estilo de España especialista en el vicio al alcance de la mano. Esa España inferior que ora y bosteza, vieja y tahúr, zaragatera y triste; esa España inferior que ora y embiste, cuando se digna usar la cabeza, aún tendrá luengo parto de varones amantes de sagradas tradiciones y de sagradas formas y maneras; florecerán las barbas apostólicas, y otras calvas en otras calaveras brillarán, venerables y católicas. El vano ayer engendrará un mañana vacío y ¡por ventura! pasajero, la sombra de un lechuzo tarambana, de un sayón con hechuras de bolero; el vacuo ayer dará un mañana huero. Como la náusea de un borracho ahíto de vino malo, un rojo sol corona de heces turbias las cumbres de granito; hay un mañana estomagante escrito en la tarde pragmática y dulzona. Mas otra España nace, la España del cincel y de la maza, con esa eterna juventud que se hace del pasado macizo de la raza. Una España implacable y redentora, España que alborea con un hacha en la mano vengadora, España de la rabia y de la idea.
|
Az efemér holnap (Hungarian)E térzenés, csörgődobos Spanyolhon, mely - sekrestyéje zárva - Szűz Máriát és Frascuelót imádja s gunyoros és nyugodt - valami módon márványkövét s Napját meg kell találja, hogy költője s holnapja ráragyogjon. Mihaszna tegnap nemzi majd fiát, a léhát, ki - hálisten - soká nem élhet. Kéteshírű és eszelős legény lesz, hóhér és a tekepálya királya, franciás realista - némiképpen a pogány Párizst formázó - divatfi, de spanyolos is: érti jól, miként kell a kézenfekvő vétket megragadni. E hitvány honnak, mely ásít s imát mond, s kártyát cinkel, botrányt les búban ázva, a hitvány hon, amely egyáltalán ha fejét használja, öklel és imát mond, sokáig szül még fiakat, sokáig, kik szeretik szent ceremóniáit s a szent formákat és tradíciókat: nő majd szakállak apostoli bokra s új koponyák újonnan kopaszodnak tisztesen s katolikusan ragyogva. Mihaszna tegnap nemzi majd fiát, a léhát, ki - hálisten - soká nem élhet: kéteshírű és eszelős kísértet, hóhér és a tekepálya királya, légüres tegnap sarja, léha, báva. Mint a silány bor bódította részeg hányása, híg piros fény koszorúzza a gránit-csúcsokat, rossz bűze mérgez; csömörletes holnap írt jelt negédes és pragmatikus mai alkonyunkra. De új Spanyolhon éled, spanyol hazája vésőnek s pörölynek, örök ifjúként támad, bárha érett, s a fajta dús múltjából már kitörhet; Spanyolország, mely megváltó s kegyetlen, a pirkadó Spanyolhon: népe fejszét suhint, bosszúra serken, hogy földjén eszme és düh összeforrjon.
|