Machado, Antonio: Una España joven
Una España joven (Spanish)…Fué un tiempo de mentira, de infamia. A España toda, la malherida España, de carnaval vestida nos la pusieron, pobre y escuálida y beoda, para que no acertara la mano con la herida.
Fué ayer; éramos casi adolescentes; era con tiempo malo, encinta de lúgubres presagios, cuando montar quisimos en pelo una quimera, mientras la mar dormía ahita de naufragios.
Dejamos en el puerto la sórdida galera, y en una nave de oro nos plugo navegar hacia los altos mares, sin aguardar ribera, lanzando velas y anclas y gobernalle al mar.
Ya entonces, por el fondo de nuestro sueño -herencia de un siglo que vencido sin gloria se alejaba -- un alba entrar quería; con nuestra turbulencia la luz de las divinas ideas batallaba.
Mas cada cual el rumbo siguió de su locura; agilitó su brazo, acreditó su brío; dejó como un espejo bruñida su armadura y dijo: "El hoy es malo, pero el mañana ... es mío".
Y es hoy aquel mañana de ayer... Y España toda, con sucios oropeles de carnaval vestida aún la tenemos: pobre y escuálida y beoda; mas hoy de un vino malo: la sangre de su herida.
Tú, juventud más joven, si de más alta cumbre la voluntad te llega, irás a tu aventura, despierta y transparente a la divina lumbre, como el diamante clara, como el diamante pura.
|
Fiatal Spanyolország (Hungarian)Hazugság és galádság kora volt az. A sebzett s farsangi maskarákba bújt Spanyolhont, az árvát hagyták ránk, ösztövér volt, szegény, s mind részegebb lett, immár ujjai önnön sebeit sem találták.
Szinte kamaszkorunk volt az a Tegnap nekünk - s mi gonosz kor volt! hasas már baljós előjelekkel, egy ábrándot akartunk akkor szőrén megülni, s aludt hajótöréstől csömörlötten a tenger.
A mocskos, ócska gályát kikötőben feledve fényes arany-hajónkon méltóztatott hajóznunk, nem lesve part felé, csak ki, a nyílt tengerekre, vízbe vetvén a kormányt, a vitorlát s a horgonyt.
Már akkor álmaink mély ölén - egy dicstelen, vert menekvő, gyáva század szebb örökségeképpen - hajnal készült foganni; isteni-fényesen kelt az eszmék hada harcra nyüzsgésünk ellenében.
De ki-ki járta egyre csak a maga bolondját, karját edzette s szívét, szívós lelkesedéshez, gerjedelmei vásott vértjét, vasát csiszolták, és így szólt: a ma rossz, ám a holnap már enyém lesz.
S ma van holnapja annak a tegnapnak… Spanyolhon - csupa arany-cirádás, mocskos farsangi pompa - miénk még, ösztövéren, részegen és nyomorgón, de rossz bortól - sebének vérétől - tántorog ma.
Te ifjabb ifjuság, ha magasabb csúcsra hágna akarásod, hiszem, hogy te kalandodba éber szemmel szállsz majd, sugárzón az égi ragyogásba, áttetszőn, mint a gyémánt és gyémánt-tiszta fénnyel.
|