Otero, Blas de: Cartilla (poética)
|
Cartilla (poética) (Spanish)La poesía tiene sus derechos. Lo sé. Soy el primero en sudar tinta delante del papel.
La poesía crea las palabras. Lo sé. Esto es verdad y sigue siéndolo diciéndola al revés.
La poesía exige ser sinceros. Lo sé. Le pido a Dios que me perdone y a todo dios, excúsenme.
La poesía atañe a lo esencial del ser. No lo repitan tantas veces, repito que lo sé.
Ahora viene el pero.
La poesía tiene sus deberes. Igual que un colegial. Entre yo y ella hay un contrato social.
Ah las palabras más maravillosas, «rosa», «poema», «mar», son m pura y otras letras: o, a…
Si hay un alma sincera, que se guarde (en el almario) su cantar. ¿Cantos de vida y esperanza, serán?
Pero yo no he venido a ver el cielo, te advierto. Lo esencial es la existencia; la conciencia de estar en esta clase o en la otra.
Es un deber elemental.
|
Kiskáté (költészeti) (Hungarian)A költészetnek tág jogai vannak. Tudom. Első vagyok vérizzadásban az üres papíron.
A szavakat a költészet teremti. Tudom. Ez így igaz, még ha fordítva lenne is óhajom.
A költészet őszinteséget kíván. Tudom. Esdem Istent s az összes istent, hogy ne vegyék zokon.
A költészet a létnek lényegével rokon. Ne ismételjék számtalanszor, ismétlem: már tudom.
Most jön viszont az ámde.
Kötelességek kötik a poézist. Mint kölyköt fegyelem. Társadalmi szerződés tartja velem.
Ah, szavak között a legcsodásabbak, „vers", „tenger", „szerelem", szeplőtlen e, r és a végén az m...
Jámbor emberfia a dalt csak óvja (ládafiában) rejteken. Ily dalból tán remény és élet terem?
Hidd el, én nem eget bámulni jöttem. A lét a lényeges; tudatában lenni, hogy hol van helyed, itt vagy amott, melyik osztályban.
Elemi dolgod ez.
|
