Otero, Blas de: Eleve (En el principio in Hungarian)

Si he perdido la vida, el tiempo, todo

lo que tiré, como un anillo, al agua,

si he perdido la voz en la maleza,

me queda la palabra.

Si he sufrido la sed, el hambre, todo

lo que era mío y resultó ser nada,

si he segado las sombras en silencio,

me queda la palabra.

Si abrí los labios para ver el rostro

puro y terrible de mi patria,

si abrí los labios hasta desgarrármelos,

me queda la palabra.

Ha vesztettem életet, időt, mindent

eldobtam, mint gyűrűt ha vízbe dobnék,

ha jelhangot vesztettem a bozótban,

marad nekem a szó még.

Ha szenvedtem éhet és szomjat, mindent,

amim volt, s hová lett, tudja a jó ég,

ha árnyakat arattam csöndben,

marad nekem a szó még.

Ha tátottam sebemet, hogy tekintsen

hazám arcába, hisz oly riasztó s szép,

ha tátottam sebemet szakadtáig,

marad nekem a szó még.