This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Otero, Blas de: Messze (Muy lejos in Hungarian)

Portre of Otero, Blas de

Muy lejos (Spanish)

Unas mujeres, tristes y pintadas,

sonreían a todas las carteras,

y ellos, analfabetos v magnánimos,

las miraban por dentro, hacia las medias.

 

Oh cuánta sed, cuánto mendigo en faldas

de soledad. Ciudad llena de iglesias

y casas públicas, donde el hombre es harto

y el hambre se reparte a manos llenas.

 

Bendecida ciudad llena de manchas,

plagada de adulterios e indulgencias;

ciudad donde las almas son de barro

y el barro embarra todas las estrellas.

 

Laboriosa ciudad, salmo de fábricas

donde el hombre maldice, mientras rezan

los presidentes de Consejo.- oh altos

hornos, infiernos hondos en la niebla.

 

Las tres y cinco de la madrugada.

Puertas, puertas y puertas. Y más puertas.

Junto al Nervión un hombre está meando.

Pasan dos guardias en sus bicicletas.

 

Y voy mirando escaparates. Paca

y Luz. Hijos de tal. Medias de seda.

Devocionarios. Más devocionarios.

Libros de misa. Tules. Velos. Velas.

 

Y novenitas de la Inmaculada.

Arriba, es el jolgorio de las piernas

trenzadas. Oh ese barrio del escándalo...

Pero duermen tranquilas las doncellas.

 

Y voy silbando por la calle. Nada

me importas tú, ciudad donde naciera.

Ciudad donde, muy lejos, muy lejano,

se escucha el mar, la mar de Dios, inmensa.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://usuaris.tinet.cat/elebro

Messze (Hungarian)

Néhány szomorú s kifestett arcú nő

minden pénztárcát mosolyogva fixál,

s a bőkezű analfabéták bentről

lábát mustrálják mindnek, aki kint áll.

 

Ó, mennyi szomj, hány koldus magány hölgye.

Város, hol templomot templom szorít már,

bordély bordély hátán, férfibőség dúl,

s éhséget is teli marokkal kínál.

 

Áldott város, szeplővel teljes, búcsú-

járók s házasságtörők boltja immár;

város, ahol a lelkek sárból vannak,

sáros lesz minden csillag, bárhol is jár.

 

Szorgalmas város, gyárak zsolozsmája

elegyíti el a munkások szitkát

s igazgatók imáját: magasságos

kohók, ó, ködbe fúló pokolszikrák!

 

Hajnali három múlt el épp öt perccel.

Kapuk, kapuk, kapuk várják, hogy nyissák.

Egy alak jót vizel a Nerviónnál.

Halkan húznak el rendőr-biciklisták.

 

Megyek, kirakatot bámulva. Paca

y Luz. Gaz és társa. Selyemharisnyák.

Imakönyvek. Még imádságos könyvek.

Misekönyv. Tüll. Vitorla. Fátyol. Mismás.

 

S a Szeplőtlen kilenced-mondókái.

Fönt meg összefonódott lábikrák

tobzódása. Botránynegyed ez, kérem...

De nyugton alszik még szobalány, kislány.

 

Járok az utcán fütyörészve. Város,

szülőhelyem, fiad már csak legyint rád.

Város, hol messziről hallani s messze:

végtelen tengerén az Isten kint jár.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap