Prado, Pedro: Átmenet a tövisből a rózsába (Tránsito de la espina a la rosa in Hungarian)

Labré el aire, y en cárcel de sonido
eché a volar el corazón sediento;
triste jilguero, al parecer contento,
que canta entre palabras oprimido.
 
Tejí la estrofa cual si fuere un nido;
incubé mi dolor, le di alimento,
y al trocarse un alado pensamiento,
emprendió un largo vuelo hacia el olvido.
 
Así libra el dolor quien lo embellece.
En la magia verbal de hechicería
la tristeza hecha verso no parece;
 
siempre el vuelo semeja una alegría;
¡y es el rosal una ascensión de espina
en tránsito a la rosa en que termina!

Leget szántottam s a hang börtönében
a szomjas szívet röpülésre fogtam;
bús tengelicét, mely, színleg nyugodtan,
szavak közt sem szűnt meg dalolni nékem.
 
Versszakot szőttem, amelynek ölében,
mint fészekben, kínom felett kotoltam;
feltápláltam, s ő szárnyra kapva gyorsan,
mint gondolat, tűnt el a feledésben.
 
A fájdalom felszabadítja azt, ki
szó-mágiává szépíteni képes;
nincs bánat, ha verssé lehet faragni;
 
aki röpül, mindig jókedvet érez;
a szár a tövis felemelkedése,
az átmenet, melynek rózsa a vége!