Quevedo, Francisco de: Egy nagyorrú emberre (A un hombre de gran nariz in Hungarian)

Érase un hombre a una nariz pegado,

Érase una nariz superlativa,

Érase una alquitara medio viva,

Érase un peje espada mal barbado;

Era un reloj de sol mal encarado.

Érase un elefante boca arriba,

Érase una nariz sayón y escriba,

Un Ovidio Nasón mal narigado.

Érase el espolón de una galera,

Érase una pirámide de Egito,

Los doce tribus de narices era;

Érase un naricísimo infinito,

Frisón archinariz, caratulera,

Sabañón garrafal morado y frito.

Volt egy ember egy orrhoz rátapasztva,

órjásé lehetett, állt olyasformán,

netán lombikot éltetett az orrán,

avagy formázott egy kardorrú halra;

napóra volt, és pálcát tartott rajta,

hanyatt fekvő elefánton volt ormány,

volt orr pribéken s írástudó szolgán,

Ovidius Nasóé nőtt ily nagyra.

Netán gályának lehetett az orra,

vagy Egyiptomban piramisként állott,

valamikor a tizenkét törzs hordta;

orrabb orrot orránál ki se látott,

ormányfő, főorr, orrféle maszkforma,

fagydaganatfán lila borvirág volt.