Quevedo, Francisco de: Álma hazug hízelkedéseiért hálás szerető (Amante agradecido a las lisonjas mentirosas de un sueño in Hungarian)

¡Ay, Floralba! Soñé que te ... ¿Dirélo?

Sí, pues que sueño fue: que te gozaba.

¿Y quién, sino un amante que soñaba,

juntara tanto infierno a tanto cielo?

Mis llamas con tu nieve y con tu yelo,

cual suele opuestas flechas de su aljaba,

mezclaba Amor, y honesto las mezclaba,

como mi adoración en su desvelo.

Y dije: «Quiera Amor, quiera mi suerte,

que nunca duerma yo, si estoy despierto,

y que si duermo, que jamás despierte».

Mas desperté del dulce desconcierto;

y vi que estuve vivo con la muerte,

y vi que con la vida estaba muerto.

Haj, Floralba! Álmodtam... Mondjam-é, mit?

Azt álmodtam, hogy élveztelek téged;

jó szeretőt az ilyen álom éget,

mennyi poklot emel föl mennyi égig?

Lángom havadtól és jegedtől vérzik,

kettős nyilai Ámor tegezének

tüzet hideggel összekeverének,

vágyam virraszt így hajnala jöttéig.

És szóltam: „Sorsom akarja, vagy Ámor,

hogy sose aludjak, ha valék ébren,

és ha alszom, ébrenlét sose várjon."

De édes kínból vala ébredésem,

és láttam, élve rám talál halálom,

és láttam, holtan életemet élem.