Ridruejo, Dionisio: Burgo de Osma (El Burgo de Osma in Hungarian)

Como la nieve fluye y va sonora

de haber sido silencio, así mi olvido

de las cumbres del ser en que ha dormido

baja al tiempo natal y fluye ahora.

Ya es celeste el hollín en la herrería

y el chirriar de la rueda con estopa

del cordelero y riza la garlopa

una miel inmortal de todavía.

Vuelve la yunta de ganar el valle

con su lanza arrastrada y la campana

vuelve a pasar entre la luz y el puente.

Vuelve el mercado a empavesar la calle

con soportales. Vuelve todo y mana

el para siempre ayer eternamente.

Mint olvadó hó folyni kezd csörögve

nagy csönd után, emlékezetem éppúgy

olvad a lét fokán, hol dermedt és húnyt,

s csorog, folyik le újszülött időmbe.

Már mennybe ment a kormos kovácsműhely,

a kötélverő kerék is a kóccal

ott nyikorog, s a faforgács is mostan,

gyalu alól, örökre mézszínű lesz.

A völgybe pár ökörrel rossz szekér száll

le lassan újra, s harang nyelve ismét

a fény s a hídlás között lengedez majd.

A piac az utcára visszatér már,

föllobogózva kapuboltok ívét.

Visszatérvén, lesz mindez örök tegnap.