Roldán, Mariano: Páriák (Los parias in Hungarian)
Los parias (Spanish)En un recodo de la plaza están: reyes de risa, dioses de miseria. Sucio tambor redobla entre las manos de la madre encinta, mientras la adolescente se acompasa -flor ajada, el colorete- al metálico son que le hace el padre con la trompeta que gime, aguda, la inutilidad de unas vidas, contentas con el puro presente y su pitanza. (Gente que pasa se detiene a gozar de su orden ciudadano en compasiva suficiencia fácil). Mañana, nuevamente, del despertado polvo del camino, pueblos cerrados, ciegos corazones, y el siempre ser mendigos de los otros. Pero para ellos, ellos, los parias, los que no comprenden -porque la vida los mantuvo exentos- dioses sin sombra son, reyes de veras, ante los ojos de los que les tiran caridad en moneda, envidia en palmas. Un viento extraño agita las acacias. Dios se retrae. Suave, gira el mundo.
|
Páriák (Hungarian)A térnek egyik könyökhajlatában ők: ínség-istenek, röhej-királyok. Szutykos dob szól peregve a várandós családanya kezében, a kamaszlány meg igazodni próbál - virága hervadt, ajka rúzsos - a fémes hanghoz, amit apja csal ki trombitájából nyökögve, élesen; hasztalan élet, életek, lám beérik a puszta jelen alamizsnájával. (A járókelők meg-megállnak polgári mivoltukat kiélvezni a könnyen együtt érző önhittségben.) Holnap majd, megint újra, útra kelve, s az út fölvert porában, zárkózott falvak, született vak szívek, és másoknak koldusa lenni mindig. De mostan még ők, páriák, kik nem bírnak belátással - az élet ebből fölmentette őket - árnyatlan istenek, igaz királyok azok szemében, kiktől csurran-cseppen könyörület pénzben, irigység tapsban. Rendetlen szél rázza az akácfákat. Isten visszalép. A föld lágyan fordul.
|