Romances : Abenámar és don Juan király románca (Romance de Abenámár y el rey don Juan in Hungarian)

-¡Abenámar, Abenámar,

moro de la morería,

el día que tú naciste

grandes señales había!

Estaba la mar en calma,

la luna estaba crecida; 

moro que en tal signo nace

no debe decir mentira.

-No te la diré, señor,

aunque me cueste la vida.

-Yo te agradezco, Abenámar,

aquesta tu cortesía.

¿Qué castillos son aquellos?

¡Altos son y relucían!

-El Alhambra eran, señor,

y la otra la Mezquita;

los otros los Alixares,

labrados a maravilla.

El moro que los labraba

cien doblas ganaba al día,

y el día que no los labra

otras tantas se perdía

desque los tuvo labrados

el rey le quitó la vida

porque no labre otras tales

al rey de la Andalucía.

El otro es Torres Bermejas,

castillo de gran valía;

el otro Generalife,

huerta de par no tenía.

Hablara allí el rey don Juan,

bien oiréis lo que decía:

-Si tú quisieras, Granada,

contigo me casaría;

daréte en arras y dote

a Córdoba y a Sevilla.

Casada soy, rey don Juan,

casada soy, que no viuda;

el moro que a mí me tiene

muy grande bien me quería.

Hablara allí el rey don Juan,

estas palabras decía:

-Echenme acá mis lombardas

doña Sancha y doña Elvira;

tiraremos a lo alto,

lo bajo ello se daría.

El combate era tan fuerte

que grande temor ponía.

- Abenámar, Abenámar,

mórságunknak híres mórja,

nagy jelek voltak az égen,

hogy születtél virradóra!

Éppen megpihent a tenger,

kerekült az éjnek holdja,

ki ily jelben jön világra,

hazugság azt meg nem rontja.

- Neked én igazat mondok,

bár ára életem volna.

- Megköszönöm, Abenámar,

hálásan a szíves szóra.

Milyen kastély fénylik ottan?

Égbe nyúlik büszke tornya!

- Uram, amott az Alhambra,

mint a csoda nő magosra.

Mellette az Alixáres

kövekből csipkézett orma.

A mór, ki kövét faragta,

száz tallért kapott naponta,

mely napon követ nem munkált,

százat vesztett pirkadóra,

mikor kifaragta mindet,

élete is ki lett oltva,

az andalúz király vára

ne nőhessen ily magosra.

A másik Torres Berméjas,

annak is égbe nyúl tornya,

amaz meg Generalife,

kertjénél szebb hol is volna.

Szólott don Juan királyunk,

halljátok, mintha ma szólna:

- Ha te akarnád, Granáda,

nászunk lenne emez óra,

Córdobát, Sevillát adnám

ajándékul foglalóra.

- Házas vagyok, don Juan úr,

csak özvegy vár férfiszóra,

szívemben hely másnak nincsen,

egészen betölti mórja. -

Don Juan királyunk akkor

haragos szavakkal szóla:

- Doña Sancha és Elvíra,

célozzatok a toronyra

jó ágyúim, a mór asszony

leszen ti kettőtök foglya. -

Kegyetlen csata kezdődik,

jajnak nincsen vége-hossza.