This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Romances : A sötétbarna farkasszuka románca (Romance de la loba parda in Hungarian)

Portre of Romances
Portre of Simor András

Back to the translator

Romance de la loba parda (Spanish)

Estando yo en la mi choza

pintando la mi cayada,

las cabrillas altas iban

y la luna rebajada;

mal barruntan las ovejas,

no paran en la majada.

Vide venir siete lobos

por una oscura cañada.

Venían echando suertes

cuál entrará a la majada;

le tocó a una loba vieja,

patituerta, cana y parda,

que tenía los colmillos

como punta de navaja.

Dio tres vueltas al redil

y no pudo sacar nada;

a la otra vuelta que dio,

sacó la borrega blanca,

hija de la oveja churra,

nieta de la orejisana,

la que tenían mis amos

para el domingo de Pascua.

-¡Aquí, mis siete cachorros,

aquí, perra trujillana,

aquí, perro el de los fierros,

a correr la loba parda!

Si me cobráis la borrega,

cenaréis leche y hogaza,

y si no me la cobráis,

cenaréis de mi cayada.

Los perros tras de la loba

las uñas se esmigajaban;

siete leguas la corrieron

por unas sierras muy agrias.

Al subir un cotarrito

la loba ya va cansada:

-Tomad, perros, la borrega,

sana y buena como estaba.

-No queremos la borrega

de tu boca alobadada,

que queremos tu pelleja

pa’ el pastor una zamarra;

el rabo para correas,

para atacarse las bragas;

de la cabeza un zurrón,

para meter las cucharas;

las tripas para vihuelas

para que bailen las damas.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.educa.madrid.org

A sötétbarna farkasszuka románca (Hungarian)

- Éppen a kunyhómban voltam

pásztorbotom farigcsálva,

kecskéim odafent jártak,

és alant a hold világa;

juhocskáim rosszat sejtve,

félve bújtak a karámba.

Láttam hét árnyat, hét farkast,

hegyhátról hágtak hegyhátra.

Mintha sorsot húztak volna,

melyik menjen a karámba;

egy vén farkasszuka győzött,

sötétbarna, lompos, sánta,

szájából fogak meredtek

bicska hegyére formázva.

Nem visz juhot a karámból,

bár háromszor körbejárja,

de megszerzi negyedszerre,

övé a fehér bárányka,

lánya gyapjasszőrű juhnak,

bilogtalan unokája,

kit gazdámék kiszemeltek

húsvét napi vacsorára.

- Rajta, rajta, hét kutyáim,

Trujillo híres szukája,

jó kankutyám, ott az ordas,

iramodjatok nyomába.

Ha báránykám meghozzátok,

kenyér, tej kerül a tálba,

ha nélküle tértek vissza,

botot esztek vacsorára. -

Ordas után iramodnak

körmük koppintva, zihálva,

hét mérföldet is futottak

hegyhátról le, föl hegyhátra.

A farkas egy meredélyen

nagyfáradtan fordul hátra:

- Vegyétek, kutyák, sértetlen,

vegyétek, itt a bárányka.

- Nem akarjuk a báránykát,

ha toportyán foga rágta,

inkább bőrödet akarjuk,

a pásztor bekeccsé vágja,

szíjat hasít vén farkadból,

hogy ne essék le nadrágja,

kenyereket rak fejedbe,

abból leszen tarisznyája,

beleidből gitárt készít,

ha szól, minden lányka járja.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap