Romances : A sötétbarna farkasszuka románca (Romance de la loba parda in Hungarian)
|
Romance de la loba parda (Spanish)Estando yo en la mi choza pintando la mi cayada, las cabrillas altas iban y la luna rebajada; mal barruntan las ovejas, no paran en la majada. Vide venir siete lobos por una oscura cañada. Venían echando suertes cuál entrará a la majada; le tocó a una loba vieja, patituerta, cana y parda, que tenía los colmillos como punta de navaja. Dio tres vueltas al redil y no pudo sacar nada; a la otra vuelta que dio, sacó la borrega blanca, hija de la oveja churra, nieta de la orejisana, la que tenían mis amos para el domingo de Pascua. -¡Aquí, mis siete cachorros, aquí, perra trujillana, aquí, perro el de los fierros, a correr la loba parda! Si me cobráis la borrega, cenaréis leche y hogaza, y si no me la cobráis, cenaréis de mi cayada. Los perros tras de la loba las uñas se esmigajaban; siete leguas la corrieron por unas sierras muy agrias. Al subir un cotarrito la loba ya va cansada: -Tomad, perros, la borrega, sana y buena como estaba. -No queremos la borrega de tu boca alobadada, que queremos tu pelleja pa’ el pastor una zamarra; el rabo para correas, para atacarse las bragas; de la cabeza un zurrón, para meter las cucharas; las tripas para vihuelas para que bailen las damas.
|
A sötétbarna farkasszuka románca (Hungarian)- Éppen a kunyhómban voltam pásztorbotom farigcsálva, kecskéim odafent jártak, és alant a hold világa; juhocskáim rosszat sejtve, félve bújtak a karámba. Láttam hét árnyat, hét farkast, hegyhátról hágtak hegyhátra. Mintha sorsot húztak volna, melyik menjen a karámba; egy vén farkasszuka győzött, sötétbarna, lompos, sánta, szájából fogak meredtek bicska hegyére formázva. Nem visz juhot a karámból, bár háromszor körbejárja, de megszerzi negyedszerre, övé a fehér bárányka, lánya gyapjasszőrű juhnak, bilogtalan unokája, kit gazdámék kiszemeltek húsvét napi vacsorára. - Rajta, rajta, hét kutyáim, Trujillo híres szukája, jó kankutyám, ott az ordas, iramodjatok nyomába. Ha báránykám meghozzátok, kenyér, tej kerül a tálba, ha nélküle tértek vissza, botot esztek vacsorára. - Ordas után iramodnak körmük koppintva, zihálva, hét mérföldet is futottak hegyhátról le, föl hegyhátra. A farkas egy meredélyen nagyfáradtan fordul hátra: - Vegyétek, kutyák, sértetlen, vegyétek, itt a bárányka. - Nem akarjuk a báránykát, ha toportyán foga rágta, inkább bőrödet akarjuk, a pásztor bekeccsé vágja, szíjat hasít vén farkadból, hogy ne essék le nadrágja, kenyereket rak fejedbe, abból leszen tarisznyája, beleidből gitárt készít, ha szól, minden lányka járja.
|