Romances : Románc a halálnál hatalmasabb szerelemről (Romance del amor más poderoso que la muerte in Hungarian)
|
Romance del amor más poderoso que la muerte (Spanish)Conde Niño por amores es niño y pasó a la mar; va a dar agua a su caballo la mañana de San Juan. Mientras el caballo bebe él canta dulce cantar; todas las aves del cielo se paraban a escuchar, caminante que camina olvida su caminar, navegante que navega la nave vuelve hacia allá. La reina estaba labrando, la hija durmiendo está: -Levantaos, Albaniña, de vuestro dulce folgar, sentiréis cantar hermoso la sirenita del mar. -No es la sirenita, madre, la de tan bello cantar, sino es el Conde Niño que por mí quiere finar. ¡Quién le pudiese valer en su tan triste penar! -Si por tus amores pena, ¡oh, malhaya su cantar! y porque nunca los goce yo le mandaré matar. -Si le manda matar, madre, juntos nos han de enterrar. Él murió a la medianoche, ella a los gallos cantar; a ella como hija de reyes la entierran en el altar, a él como hijo de condes unos pasos más atrás. De ella nació un rosal blanco, de él nació un espino albar; crece el uno, crece el otro los dos se van a juntar; las que no se alcanzaban no dejan de suspirar. La reina, llena de envidia, ambos los mandó cortar; el galán que los cortaba no cesaba de llorar. De ella nació una garza, de él un fuerte gavilán, juntos vuelan por el cielo, juntos vuelan par a par.
|
Románc a halálnál hatalmasabb szerelemről (Hungarian)Conde Niño szerelemtől fiatalon, betegen a tengernél a lovának inni ad egy reggelen. Míg lova a vízből kortyol, dalt énekel édesen, dalát hallván a madárkák mind megállnak odafenn, vándor útján fáradt vándor tovább akkor nem megyen, hajós oda kormányozza hajóját a tengeren. A királynő épp ruhát varrt, lánya alszik csendesen. - Ébredj, Albaniña, ébredj, kelj föl, édes gyermekem, szirénecske gyönyörű dalt dalol neked odalenn. - Anyám, ő nem szirénecske, ki énekel édesen, Conde Niñót értem gyötri a gyönyörű szerelem. Ki nem könyörülne rajta, bánata oly végtelen! - Ha szerelmedért bánkódik, dalának vége legyen, nem hallgatod soha többé, meghal a szégyentelen. - Anyám, ha ővele végzel, együtt temesd el velem. - A fiú éjfélkor halt meg, a lány másnap reggelen, királylány volt, az oltárnál várta hideg sírverem, grófnak fia volt a másik, hátrébb feküdt jeltelen. A leányból rózsaszál nőtt, ő galagonya leszen, nő az egyik, nő a másik, egymás felé hevesen, amelyik nem talál társat, hervadozik színtelen. Gyűlölködik a királynő, kertészért küld hirtelen, sírva vágja ki mindkettőt, olló nyomán vér terem. Kócsag születik a lányból, ő karvalymadár leszen, együtt szállnak fönn az égen, együtt szállnak odafenn.
|
