This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Romances : Romance veinticinco: Pavor de los condes de Carrión

Portre of Romances

Romance veinticinco: Pavor de los condes de Carrión (Spanish)

Acabado de yantar,

la faz en somo la mano,

durmiendo está el señor Cid

en el su precioso escaño.

Guardándole están el sueño

sus yernos Diego y Fernando,

y el tartajoso Bermudo,

en lides determinado.

Fablando están juglerías,

cada cual por hablar paso,

y por soportar la risa

puesta la mano en los labios,

cuando unas voces oyeron

que atronaban el palacio,

diciendo: "¡Guarda el león!

¡Mal muera quien lo ha soltado!"

No se turbó don Bermudo;

empero los dos hermanos

con la cuita del pavor

de la risa se olvidaron,

y esforzándose las voces,

en puridad se hablaron

y aconsejáronse aprisa

que no fuyesen despacio.

El menor, Fernán González,

dio principio al fecho malo;

en zaga al Cid se escondió,

bajo su escaño agachado.

Diego, el mayor de los dos,

se escondió a trecho más largo,

en un lugar tan lijoso,

que no puede ser contado.

Entró gritando el gentío

y el león entró bramando,

a quien Bermudo atendió

con el estoque en la mano.

Aquí dio una voz el Cid,

a quien como por milagro

se humilló la bestia fiera,

humildosa y coleando.

Agradecióselo el Cid,

y al cuello le echó los brazos,

y llevólo a la leonera

faciéndole mil falagos.

Aturdido está el gentío

viendo lo tal; no catando

que entrambos eran leones,

mas el Cid era el más bravo.

Vuelto, pues, a la su sala,

alegre y no demudado,

preguntó por sus dos yernos

su maldad adivinando.

—Del uno os daré recaudo,

que aquí se agachó por ver

si el león es fembra o macho.

Allí entró Martín Peláez

aquel temido asturiano,

diciendo a voces: —¡Señor,

albricias, ya lo han sacado!

El Cid replicóle: —¿A quién?

Él respondió: —Al otro hermano,

que se sumió de pavor

do no se sumiera el diablo.

Miradle, señor, dó viene;

empero facéos a un lado,

que habéis, para estar par dél,

menester un incensario.

Agraviáronse los condes,

con el Cid quedan odiados;

quisieran tomar sobre él

la deshonra de ellos ambos.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://bibliotecadigital.ilce.edu

Huszonötödik románc Carrión grófjainak gyávaságáról (Hungarian)

Begyűjtvék már mind a dézsmák

az utolsó szemig éppen,

Cid úr jó álomba hullott

gyönyörűszép karszékében.

Álmát vejei vigyázzák,

Diego, Rodrigo ébren,

és a dadogós Bermúdo

viadalra mindig készen.

Jokulátorokról szólnak,

kezük szájuk elé téve,

nehogy hangos nevetésük

jusson jó uruk fülébe,

mikor kiáltozás támad,

mintha szállna földön-égen:

„Elszabadult az oroszlán!

Ki tette, átkozott légyen!"

Nem ijedt meg don Bermúdo,

ám a két testvér szivében

rettentő rémület lobban,

nevetést feledve régen

és hangjukat visszafogva

titokban szólnak aképpen,

hogy tanácsos volna onnét

továbbállniok serényen.

Az ifjabb, Fernán Gonzáles,

nagyot ugrott ijedtében,

és odabújt, ahol jó Cid

aludt drága karszékében.

Diego, az idősebbik,

máshová bújt nagy féltében,

olyan helyre csusszant ő be,

hogy arról szólni is szégyen.

Kiabáltak a sok szolgák,

üvölt a vad odaérve,

don Bermudo kardot rántva

állt a fenevad elébe.

Ám akkorát kiáltott Cid,

mintha volna csoda téve,

hogy farkát a vad behúzva

s megjuházva ment helyére.

Nyakát Cid úr megpaskolván

elvezette ketrecébe,

kedveskedvén ezer módon,

amíg vele odaére.

Elképedtek mind a szolgák,

és gondolták, Cidre nézve,

hogy a másik oroszlánnak

van oka, hogy emezt félje.

Amaz vidáman tért vissza

a belső terembe lépve,

két veje hollétét kérdi,

vagyon róluk rossz sejtése.

- Az egyik, már tudom, hol van,

itt húzta meg magát éppen,

hím vagy nőstény az oroszlán,

azt sem tudta ijedtében.

Belépett Martin Peláez,

Asztúria jó vitéze,

kiáltván: - Uram, kihúzták,

ám kicsit büdös szegényke!

Kérdezi Cid: - Kit húztak ki?

- Másik vejed, megvan végre,

rémültében oda pottyant,

hová az ördög se tér be.

Nézzed, uram, imhol jő már,

nehogy lépj a közelébe,

füstölő kell, fürdővíz kell,

hogy szaga orrod ne érje. -

A két úrfi morgolódik,

elégtételt hogyan végyen,

félszüket hárítván Cidre

marja mindkettőt a szégyen.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap