Siesta de la albahaca y el adolescente (Spanish)
Dice la albacha
Estoy desnuda y penando
sola entre cuatro paredes.
En la siesta del verano
duermen hombres sin mujeres.
Desnuda, verde y desnuda.
Déjame llegar. No hables.
Agosto pleno estaciona
lumbre blanca por las calles.
(El patio en fresca penumbra.
Por el cénit de los toldos
penetra un filo de luz,
columna hirviente de oro.
Los enjambres del verano
zumban en las tejas altas
con rumor de sol batido
entre mieles y entre alas.)
De amores, niño, me muero.
De amores, que no de olor.
Estoy desnuda y temblando
por que me huelas, amor.
Dormirás entre cortinas
de encaje y rumor de agua.
Los ladrillos de tu alcoba
olerán a mejorana.
Te dormirás con un beso
húmedo de soledades.
Seré tuya. Flor de albahaca.
Fuego y caricia en tu sangre.
Dice el adolescente
Esta gran sed de mis pulsos
no me la apacigua el agua,
que hay una sed de la sangre
que no sé cómo se calma.
Me zumban contra las sienes
Voces, pasos y miradas.
¿Cómo será esa mujer
que en la siesta, lejos, canta?
Verano de soledades
En que el sueño se desangra
En un anhelo confuso
De caricia y flor mojada.
(Ya ha pasado el velonero
de Lucena oro y flama,
tosco arcángel de reflejos
entre brillos y campanas)
¡Y no me podré dormir
sobre el frío de mi almohada,
porque un aroma de patio
entra en mis venas y abrasa! Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://paseo-literario.blogspot.hu |
|
A majoránna és a suhanc sziesztája (Hungarian)
Szól a majoránna*
Pőre vagyok és szomorú,
nekem csak a fal fehérül.
Hűvös nyári sziesztában
nők hevernek férfi nélkül.
Zöld vagyok és mezítelen.
Csitt. Engedd, hogy hozzád érjek.
Augusztus delel az utcán,
állnak fehéren a fények.
(Kertes udvar zöld homályán
zenitként feszül a ponyva.
Átdöfi egy aranyoszlop,
tüzesen, pezsegve, forrva.
Nyári méhek szállnak rajban,
dongnak a cserépfödélre,
szárnyuk közt a megzavart fény
zenéje, virágok méze.)
Fiú, megöl a szerelem,
a szerelem s nem az illat.
Itt remegek mezítlenül,
hogy a szerelemnek nyíljak.
Majd a csipkék s a vízmoraj
függönyei közt elalszol,
szobád köve megittasul
erős majoránna-szagtól.
Majd a magány csókjai közt
alszol, hűvös harmat ellep.
Tiéd leszek. Ereidben
fölgyujtalak s dédelgetlek.
Szól a suhanc
Ereimnek szörnyű tüzét
eloltani víz nincs elég,
szomjas a vér s nem tudom én:
kínján hogyan enyhítenék.
Halántékom köré dongnak
pillantások, hangok, léptek.
Milyen lehet az az asszony,
kitől hozzám bong az ének?
Nyárdelelő magányosság.
Ábránd vérzik ott halálra.
Simogatás, ázott virág
sóvárgása, kuszasága.
(Már elment a lucenai
gyertyaárus, lángarannyal
tündökölve, csengetyűzve,
botladozó vén arkangyal.)
Álmatlanul forgolódok,
hűvös párna nem ád nyugtot:
kertes udvar aromája
ivódott belém s meggyújtott!
*A spanyol albahaca nem majoranna, hanem bazsalikom. (A szerk.)
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | N. L. |
|