Romualdo, Alejandro: Canto coral a Túpac Amaru que es la libertad

Yo ya no tengo paciencia para aguantar todo esto.
Micaela Bastidas

Lo harán volar
con dinamita. En masa,
lo cargarán, lo arrastrarán. A golpes
le llenarán de pólvora la boca.
Lo volarán:
          ¡Y no podrán matarlo!

Lo pondrán de cabeza. Arrancarán
sus deseos, sus dientes y sus gritos.
Lo patearán a toda furia. Luego
lo sangrarán:
           ¡Y no podrán matarlo!

Coronarán con sangre su cabeza;
sus pómulos con golpes. Y con clavos
sus costillas. Le harán morder el polvo.
Lo golpearán:
            ¡Y no podrán matarlo!

Le sacarán los sueños y los ojos.
Querrán descuartizarlo grito a grito.
Lo escupirán. Y a golpe de matanza
lo clavarán:
            ¡Y no podrán matarlo!

Lo pondrán en el centro de la plaza,
boca arriba, mirando al infinito.
Le amarrarán los miembros. A la mala
tirarán: ¡Y no podrán matarlo!

Querrán volarlo y no podrán volarlo.
Querrán romperlo y no podrán romperlo.
Querrán matarlo y no podrán matarlo.

Querrán descuartizarlo, triturarlo,
mancharlo, pisotearlo, desalmarlo.

Querrán volarlo y no podrán volarlo.
Querrán romperlo y no podrán romperlo.
Querrán matarlo y no podrán matarlo.

Al tercer día de los sufrimientos,
cuando se crea todo consumado
gritando ¡Libertad! sobre la tierra,
ha de volver.
             ¡Y no podrán matarlo!

„Nincs már türelmem, hogy elviseljem mindezt."
Micaela Bastidas

És dinamittal
röpítik levegőbe. Mindenestül
megragadják, vonszolják. Puskaporral
tömködik be száját ama napon.
Levegőbe röpítik:
                és nem ölhetik meg!

Fejjel előre fektetik. Kitépik
kiáltását, fogait, minden vágyát.
Veszett haraggal rugdossák. Utána
vérbe borítják:
                és nem ölhetik meg!

Fejét iszamos vérrel ékesítik,
járomcsontját ütéssel. És szögekkel
bordáit. Arcát a homokba nyomják.
Ütlegelik:
               és nem ölhetik meg!

Kitépik mindkét szemét, minden álmát.
Fölnégyelni akarják szitkozódva.
Leköpdösik. És gyilkos indulattal
megfeszítik:
              és nem ölhetik meg!

Kirakják a tér közepére, honnan
hanyatt fekve a végtelenbe bámul.
Tagjait megkötözik. És a rossznak
hajítják oda:
              és nem ölhetik meg!

Megtörni akarják - nem törhetik meg.
Széttépni akarják - nem téphetik szét.
Megölni akarják - nem ölhetik meg.

Fölnégyelni akarják, bemocskolni,
tiporni, hogy lelkét is elveszítse.

Megtörni akarják - nem törhetik még.
Széttépni akarják - nem téphetik szét.
Megölni akarják - nem ölhetik meg.

És harmadik napján a szenvedésnek,
mikor azt hiszik, bevégeztek mindent -
SZABADSÁG! - kiált a föld felett újra,
mert visszatér még.
              És nem ölhetik meg.