Rosales, Luis: Del pastor ciego que abrió los ojos a nueva vida

Sentí decir ¡Belén! y un inseguro

empuje me arrastró; quedé un momento

sin poder respirar; pálido y lento

volví a palpar el muro, y tras el muro

el roce de un testuz súbito y duro

me hizo pasmar; después sentí un violento

temblor de carne y labio, el movimiento

gozoso de la gente y un oscuro

miedo dulce a volver; seguí avanzando

y resbalé en la paja; ya caído

toqué el cuerpo de un niño: yo quería

pedirle ver y me encontré mirando,

sintiéndome nacer, recién nacido,

junto al rostro de Dios que sonreía.

Hallottam: Betlehem!, s tétova érzés

kapott szíven; egy percre úgy maradtam

lélegzet nélkül; lassan és sápadtan

tovább tapogattam a fal kövét, és

a túlfeléről vad meglepetésként

baromnyak súrolt; s legott tapasztaltam

test s ajkak reszketését, s pár alaknak

hallottam derűs forgását-sürgését,

s homályos, édes félelem szakadt rám,

beléptem, s elhuppantam, szalmán csúszva,

s érintettem: egy csöppnyi gyermek volt ott,

bár látnám!, kértem, s úgy lett, láthattam már

az újszülöttet, s így születtem újra

Isten orcájánál, ki rám mosolygott.