Rossetti, Ana: Se penso come ho speso male il mio tempo... (Se penso a come ho speso male il mio tempo... in Hungarian)
Se penso a come ho speso male il mio tempo... (Spanish)Le envié mensajeros Con gardenias, bombones y libros de poemas; telegramas diciéndole: te quiero, y todos los domingos, cuando se despertaba, hice sonar su disco favorito. Yo creí muy romántico ocultar mi remite, y que el desinterés una fórmula fuera de amar refinadísima –y quizá, dado el caso, la única posible–. ¡Qué pérdida de tiempo! Alguien con él comparte mis ramos, mis pasteles y mis rimas, y no me extrañaría –puesto que son anónimos– que encima se jactara de elegir mis envíos y pagarlos. Ahora cada domingo, me sé de sobra cuando se despiertan y no pongo la música. Bajo a la portería, pulso el timbre Y no paro hasta que los interrumpo.
|
Se penso come ho speso male il mio tempo... (Hungarian)A postással küldtem neki gardéniát, bonbont és verseskönyvet; táviratban mondtam neki: szeretlek, és vasárnaponként, mikor ébredezett, föltettem mindig a kedvenc lemezét. Oly romantikusnak véltem, hogy lehagyom a feladót, azt hittem, az érdeknélküliség roppant választékos szerelmi jel — vagy, adott esetben, az egyetlen lehetséges út talán. Micsoda időpazarlás! Valakivel osztozik csokraimon, süteményeimen, rímeimen, s nem lepne meg – mivel névtelenek – ha még hencegne is vele, hogy ő választotta és fizette küldeményeimet. Vasárnaponként most már mindig tudom előre, mikor ébrednek, és nem teszek föl zenét. Lemegyek a kapuhoz, fölcsengetek, és addig tartom lenyomva, amíg abba nem hagyják.
|