San Juan de la Cruz: Qué bien sé yo la fonte que mane y corre
|
Qué bien sé yo la fonte que mane y corre (Spanish)Qué bien sé yo la fonte que mane y corre, aunque es de noche. Aquella eterna fonte está escondida, que bien sé yo do tiene su manida, aunque es de noche. Su origen no lo sé, pues no le tiene, mas sé que todo origen de ella tiene, aunque es de noche. Sé que no puede ser cosa tan bella, y que cielos y tierra beben de ella, aunque es de noche. Bien sé que suelo en ella no se halla, y que ninguno puede vadealla, aunque es de noche. Su claridad nunca es oscurecida, y sé que toda luz de ella es venida, aunque es de noche. Sé ser tan caudalosos sus corrientes. que infiernos, cielos riegan y las gentes, aunque es de noche. El corriente que nace de esta fuente bien sé que es tan capaz y omnipotente, aunque es de noche. El corriente que de estas dos procede sé que ninguna de ellas le precede, aunque es de noche. Aquesta eterna fonte está escondida en este vivo pan por darnos vida, aunque es de noche. Aquí se está llamando a las criaturas, y de esta agua se hartan, aunque a oscuras porque es de noche. Aquesta viva fuente que deseo, en este pan de vida yo la veo, aunque es de noche.
|
Tudom, hogy forrás fakad titkosan (Hungarian)Tudom, hogy forrás fakad titkosan, bár éjszaka van. Ez örök forrás rejtőzik szemünktől, barlangnak sűrű mélységében tőr föl, bár éjszaka van. Nem tudni, hol, mert eredete nincsen, ám ami van, ered belöle minden, bár éjszaka van. Es szépségéhez nincs hasonló semmi, az ég és föld szokott belőle inni, bár éjszaka van. Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna, és nem tud senki átlábalni rajta, bár éjszaka van. Hogy tisztaságát semmi nem zavarja, hogy minden fény a fényét tőle kapja, bár éjszaka van. Tudom, belőle órjás erek folynak, eget és poklot, embert záporoznak, bár éjszaka van. Tudom, az ér, mi sodrából kiválik, mindenható, akárcsak ö, e másik, bár éjszaka van. Mi kettöjükből tör egyetlen egybe, nincsen ki Nála fontosabb lehetne, bár éjszaka van. Az örök forrás, titkos útját járva, élő kenyérben életünk kinálja, bár éjszaka van. Ím, e sötétben látja a teremtmény, hogy oltsa szomját, vizét fölkeresvén, bár éjszaka van. Azt az eleven forrást, mire vágyom, az élet kenyerében megtalálom, bár éjszaka van.
|
