This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

San Juan de la Cruz: Subida del Monte Carmelo (detalle)

Portre of San Juan de la Cruz

Subida del Monte Carmelo (detalle) (Spanish)

III. POEMA

 

En una noche oscura,

con ansias, en amores inflamada,

¡ oh dichosa ventura !,

salí sin ser notada,

estando ya mi casa sosegada ;

 

a escuras y segura

por la secreta escala, disfrazada,

¡ oh dichosa ventura !,

a escuras y en celada,

estando ya mi casa sosegada ;

 

en la noche dichosa,

en secreto, que nadie me veía

ni yo miraba cosa,

sin otra luz y guía

sino la que en el corazón ardía.

 

Aquésta me guiaba

más cierto que la luz de mediodía

a donde me esperaba

quien yo bien me sabía,

en parte donde nadie parecía.

 

  ¡ Oh noche que guiaste !,

¡ oh noche amable más que la alborada !

¡ oh noche que juntaste

Amado con amada,

amada en el Amado transformada !

 

En mi pecho florido,

que entero para él solo se guardaba,

allí quedó dormido

y yo le regalaba,

y el ventalle de cedros aire daba.

 

El aire del almena

cuando yo sus cabellos esparcía,

son su mano serena

en mi cuello hería,

y todos mis sentidos suspendía.

 

Quedéme y olvidéme,

el rostro récliné sobre el Amado,

cesó todo y dejéme,

dejando mi cuidado

entre las azucenas olvidado.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://famille.delaye.pagesperso-orange.fr

A Kármel hegyére vezető út (részlet) (Hungarian)

III. vers

 

Vaksötét éjszakában,

szerelem vágyától lángokban égve,

én boldog messze jártam!

Nem vette senki észre,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

 

biztosan a homályban,

a titkos lépcsőn át utamra térve,

én, boldog, messze jártam!

Arcot, ruhát cserélve,

csöndes volt házam, elpihent a népe;

 

sötét és boldog éjjel,

titokban jártam, senki meg se látott,

nem láttam senkit én sem,

más fény nem is világolt,

egyetlen a szívemben égő láng volt.

 

Mutatta fényesebben

a délidőben csúcson járó napnál,

utamat hol keressem,

hol vár, kit ismerek már,

hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.

 

Ó, éj, utamra vittél,

ő, virradatnál is gyöngédebb éjjel,

ó, éj, egyesitettél

Vőlegényt kedvesével,

lányt egyformává téve Vőlegénnyel!

 

Neki őriztem eddig,

virágzó keblem neki odaadtam,

álomba szenderült itt,

én egyre símogattam,

cédruslomb hűsítette lankadatlan.

 

Csipkés oromra surrant

a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,

játszott hajával ujjam,

csak őreá figyeltem,

aléltan már a sebre nem ügyeltem.

 

Feledtem azt, ki voltam,

fejem Szerelmesem vállára csuklott,

megszűnt, mi volt, mi voltam,

liliomágyra hullott,

elmúlt a gond, és minden vele múlott.

 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap