Sandoval y Zapata, Luis : A la materia prima

Materia que de vida te informaste,
¿en cuántas metamorfosis viviste?
Ampo oloroso en el jazmín te viste
y en la ceniza pálida duraste.

Después que tanto honor te desnudaste,
y de las flores, púrpura vestiste;
en tantas muertas formas no moriste,
tu ser junto a la muerte eternizaste.

¿Que discursiva luz nunca despiertes
y no mueras al ímpetu invisible
de las alas horas homicida?

¿Qué, no eres sabia junto a tantas muertes?
¿Qué eres, naturaleza incorruptible,
habiendo estado viuda a tanta vida?

Az anyagban, mit megformált az élet,
hány metamorfózist éltél te át már?
Most jázmin illatos fehére voltál,
melyből egyszerre hamuszürkeség lett.

Aztán levetkőzve sok szenvedésed
királyi szép virágként bíboroltál.
Halotti formákban nem haldokoltál,
örökléted a halál adta néked.

De mint töprengő fény sosem neszelj fel,
s ne halj meg tüzedtől, mely láthatatlan
és gyilkosa a szárny-sodorta percnek.

Hát nem vagy bölcs azzal a sok tetemmel?
Testet - sokéltű özvegyállapotban -
a romlatlan természet ölt tebenned?