Los potros (Spanish)
Son cuatrocientos potros
trotando, trotando, trotando.
Van como una tormenta
hecha de un trueno largo
de una nube parda;
de cuatrocientos potros
-casi todos de pelos oscuros-
van como una tormenta
con relámpagos tordillos blancos.
Jinetes en caballos ha tiempo arrocinados;
sacudiendo los ponchos de calientes colores,
mal doblados en pliegues y colgantes del brazo,
con silbidos y voces
los troperos los van azuzando.
Asi marchan los potros,
trotando, trotando, trotando.
Cuando encuentran un río
lo vadean a nado,
y por unos momentos solamente se ven
las cabezas ansiosas a flor de agua boyando.
Al salir a la orilla,
jadeantes y empapados,
agachan las orejas, se sacuden las crines,
relinchan unos cuantos,
y en seguida, otra vez,
son cuatrocientos potros
trotando, trotando, trotando.
Cuando llegue la noche, cumplida la jornada
-previendo una posible disparada de potros-,
los troperos harán cuatro fuegos bien grandes
que arderán a la vez en las puntas del campo;
luego, mientras vigile quien se quede de ronda,
hombres y animales buscarán el descanso;
y los potros salvajes dormirán sin saber
que su albedrío ha muerto,
¡y que lo están velando! Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.banrepcultural.org |
|
A vadcsikók (Hungarian)
Négyszáz vadló egy csapatban: ügetnek, ügetnek, ügetnek, mint mikor egy barna felhő hosszú mennydörgése reszket a viharban, fergetegben. Négyszáz vadcsikó, csapatban, a legtöbbjük barnaszőrű, de villámlik néhány fehér foltja is e fergetegnek.
Régen betört lovak hátán: lovaskíséret. A meleg, tarka-csíkos ponchók lengnek-libegnek hanyagul összehajtva kantárt rántó karon. Csikósfütty, kurjantások, rohan a lósereglet.
A csikók így vonulnak, ügetnek, ügetnek, ügetnek és átúsznak a folyókon ott, ahol gázlóra lelnek és a víz színe néhány percre virágos rétje lesz a megriadt lófejeknek. Majd mikor a partra érnek, ázottan s zihálva egyre, sörényüket kirázzák, a fülük hátravetve, felnyerít némelyik, de kelnek máris útra, tovább, újra, négyszáz vadcsikó csapatban: ügetnek, ügetnek, ügetnek.
S majd ha leszáll az este, mert vége már a napnak – hogy a legelő csikók szerte ne fussanak – négy sárga-piros lángú hatalmas tüzet raknak a csikósok a tábor sarkán a szegletekre, hogy aztán (amíg őrt áll, kit kijelöltek erre), nyugváshoz jusson ember és állat lepihenve.
A vad csikók alusznak és nem is sejtik: már csak rabság sorsuk, őrzik őket, jaj, vége a szabadságnak!
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | A. L. |
|