Storni, Alfonsina: Hegylánc (Sierra in Hungarian)

Una mano invisible
acaricia calladamente
la pulpa triste
de los mundos rodantes
Alguien, a quien no comprendo, 
me macera el corazón
de dulzura
(...)
Tendida en el filo ocre
de la sierra,
una helada
mujer de granito
aúlla al viento
el dolor de su seno desierto
Mariposas
de luna
liban
de noche
sus pechos
helados.
Y en mis párpados,
una lágrima más antigua
que mi cuerpo
crece.

Egy láthatatlan kéz
halkan simogatja
a leomló világok
szomorú maradékát.
Közben valaki, nem tudom, kicsoda,
gyengédséggel
árasztja el
a szívemet.
(...)
Egy gránittestű nő
nyújtózik el
a hegylánc
okker gerincén,
sivatagos méhének
fájdalmát üvölti a szél.
Éjjelente a hold pillangóit
dajkálja fagyott mellkasán.
És a szempillámon
lassan hízik
egy könnycsepp.
Idősebb, mint a testem.