Storni, Alfonsina: Lefekszem (Voy a dormir in Hungarian)

Dientes de flores, cofia de rocío,
manos de hierbas, tú, nodriza fina,
tenme prestas las sábanas terrosas
y el edredón de musgos escardados.

Voy a dormir, nodriza mía, acuéstame.
Ponme una lámpara a la cabecera;
una constelación; la que te guste;
todas son buenas; bájala un poquito.

Déjame sola: oyes romper los brotes…
te acuna un pie celeste desde arriba
y un pájaro te traza unos compases

para que olvides… Gracias. Ah, un encargo:
si él llama nuevamente por teléfono
le dices que no insista, que he salido…

Szirom-fogú, te harmat-főkötőjű,

te fűszálból-kezű, te könnyű dajka,

készítsd nekem a göröngy-lepedőket,

és a kigyomlált sűrű moha-paplant.

Aludni megyek, dajkám, vígy az ágyba,

és helyezz, kérlek, lámpát a fejemhez,

egy csillagzatot, amelyiket tetszik,

nekem mindegy, s fényét csavard le kissé.

Hagyj magamra: halld, ütköznek a csírák…

egy égi láb elringat a magasból,

s köröket rajzol köréd egy madárka,

hogy feledj... Köszönöm. S még arra kérlek,

ha ő netán újra telefonálna,

mondd, ne keressen, elmentem hazulról…