Tassis, Juan de: Debe tan poco al tiempo

Debe tan poco al tiempo el que ha nacido

en la estéril región de nuestros años,

que, premiada la culpa y los engaños,

el mérito se encoge escarnecido.

Ser un inútil anhelar perdido,

y natural remedio a los extraños,

avisar las ofensas con los daños

y haber de agradecer el ofendido.

Máquina de ambición, aplausos de ira,

donde sólo es verdad el justo miedo

del que percibe el daño y se retira.

Violenta adulación, mañoso enredo

en fe violada han puesto a la mentira

fuerza de ley y sombra de denuedo.

Mit köszönjön a kornak, mit dicsérjen,

ki most született meddő éveinkben,

mikor gaznak, csalónak jut ki minden

és kikacagva töppedez az érdem,

hogy hasztalan vágyat mind elvetéljen

és másoknak legyen sebírja ingyen;

hogy sérelmekre bútűrőn tekintsen,

s ha sértik, még meg is köszönje térden.

Becsvágy az úr, gyűlölség s bosszú tombol;

a rettegés igaz csupán, s a szándék,

hogy félrehúzódj bajtól, bántalomtól.

Dühödt hízelgés dúl, kétszínű játék

megcsúfolt hittel; törvény lett a fondor

hazugság és a bátorság csak árnyék.