Unamuno, Miguel de: A un hijo de españoles
A un hijo de españoles (Spanish)A un hijo de españoles arropamos hoy en tierra francesa; el inocente se apagó-¡feliz él!-sin que su mente se abriese al mundo en que muriendo vamos.
A la pobre cajita sendos ramos echamos de azucenas-el relente llora sobre su huesa-, y al presente de nuestra patria el pecho retornamos.
"Ante la vida cruel que le acechaba, mejor que se me muera"-nos decía su pobre padre, y con la voz temblaba;
era de otoño y bruma el triste día y creí que enterramos-¡Dios callaba!- tu porvenir sin luz, ¡España mía!
|
Egy gyermek temetésén (Hungarian)Vérünket, spanyolok fiát temettük frank földbe ma: ártatlan tisztasága kilobbant - boldog ő! - bár e világra sem nyílt, ahol az életet tettettük.
Dús csokrainkat elnémulva tettük a kopott ládára - hajnali pára könnye a csontjain - s meddő hazára, szívünk szemét a jelenbe vetettük.
"Vad élet helyett, mely itt fogadta, jobb is, hogy meghalt" - fordult oda hozzánk az apja, szegény, s remegett a hangja:
ősz volt, a nap lucskos ködben poroszkált, és jövődet - Isten nem gyúlt haragra! - eltemettük a sárba, Spanyolország!
|