Vallejo, César: Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (IV) (España, Aparta de mí este cáliz (IV) in Hungarian)
|
|
España, Aparta de mí este cáliz (IV) (Spanish)IV
Los mendigos pelean por España, mendigando en París, en Roma, en Praga y refrendando así, con mano gótica, rogante, los pies de los Apóstoles, en Londres, en New York, en Méjico. Los pordioseros luchan suplicando infernalmente a Dios Por Santander, la lid en que ya nadie es derrotado. Al sufrimiento antiguo danse, encarnízanse en llorar plomo social al pie del individuo, y atacan a gemidos, los mendigos, matando con tan solo ser mendigos.
Ruegos de infantería, en que el arma ruega del metal para arriba, y ruega la ira, más acá de la pólvora iracunda. Tácitos escuadrones que disparan, con cadencia mortal, su mansedumbre, desde un umbral, desde sí mismos, ¡ay! desde sí mismos. Potenciales guerreros sin calcetines al calzar el trueno, satánicos, numéricos, arrastrando sus títulos de fuerza, migaja al cinto, fusil doble calibre: sangre y sangre. ¡E1 poeta saluda al sufrimiento armado!
|
Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (IV) (Hungarian)IV
Koldusok harcolnak Spanyolországért, koldulva Párizsban, Rómában, Prágában, és így láttamozzák gótikusan könyörgő kézzel lábát az Apostoloknak Gondonban, New Yorkban, Mexikóban. Koldusok harcolnak, pokolian fohászkodva az Úrhoz Santanderért, az ütközetért, ahol már legyőzetés nem lesz. Magukat a régi szenvedésnek átadva, ádáz társadalmi ólmot sírnak az ember lábainál keserveikkel rohamoznak a koldusok, ölnek, csupán azzal, hogy koldusok.
Gyalogsági könyörgések, amikor fegyver könyörög túl a fémen, amikor dűh könyörög mérges lőporon innen. Szótalan századok a halál ütemében kilövik szelídségüket, lőnek a küszöbről, önmagukból, jaj, önmagukból! Potenciális harcosok, harisnyátlanok, mennydörgést húznak lábszáraikra, sátániak és számmal jelöltek, maguk után huzzák erejük rangjelzését, övükben morzsa, két-kaliberű fegyverük: vér és vér. Üdvözli a költő a fölfegyverkezett szenvedést!
|
