Vallejo, César: España, Aparta de mí este cáliz (XII)

XII

Masa

Al fin de la batalla,

y muerto el combatiente, vino hacia él un hombre

y le dijo: «No mueras, te amo tanto!»

Pero el cadáver ¡ay! siguió muriendo.

Se le acercaron dos y repitiéronle:

«No nos dejes! ¡Valor! ¡Vuelve a la vida!»

Pero el cadáver ¡ay! siguió muriendo.

Acudieron a él veinte, cien, mil, quinientos mil,

clamando: «Tanto amor, y no poder nada contra la muerte!»

Pero el cadáver ¡ay! siguió muriendo.

Le rodearon millones de individuos,

con un ruego común: «¡Quédate hermano!»

Pero el cadáver ¡ay! siguió muriendo.

Entonces, todos los hombres de la tierra

le rodearon; les vio el cadáver triste, emocionado;

incorporóse lentamente,

abrazó al primer hombre; echóse a andar.

10 noviembre 1937

XII

Tömeg

Az ütközet végén       

a holt harcoshoz egy ember lépett,    

mondván: „Ne halj meg; úgy szeretlek!"       

De a halott, jaj, tovább is mozdulatlan.         

Ketten jöttek, és szóltak hozzá:         

„Ne hagyj el minket! Jöjj az életbe! Bátor!"  

De a halott, jaj, tovább is mozdulatlan.         

Már húszan, százan, ezren és ötszázezren

kiáltották: „Ennyi a szeretet, s nem bír a halállal!"

De a halott, jaj, tovább is mozdulatlan.

Emberek milliói jöttek hozzá

egyetlen kérelemmel: „Maradj itt, testvér!"

De a halott, jaj, tovább is mozdulatlan.

És akkor a földön minden ember

körülállta; látta őket a halott szomorúan:

és fölemelkedett lassan,

megölelte a legközelebbi embert; elindult...