Vallejo, César: Asperges (Espergesia in Hungarian)
|
|
Espergesia (Spanish)Yo nací un día que Dios estuvo enfermo.
Todos saben que vivo, que soy malo; y no saben del diciembre de ese enero. Pues yo nací un día que Dios estuvo enfermo.
Hay un vacío en mi aire metafísico que nadie ha de palpar: el claustro de un silencio que habló a flor de fuego.
Yo nací un día que Dios estuvo enfermo.
Hermano, escucha, escucha... Bueno. Y que no me vaya sin llevar diciembres, sin dejar eneros. Pues yo nací un día que Dios estuvo enfermo.
Todos saben que vivo, que mastico... y no saben por qué en mi verso chirrían, oscuro sinsabor de ferétro, luyidos vientos desenroscados de la Esfinge preguntona del Desierto.
Todos saben... Y no saben que la Luz es tísica, y la Sombra gorda... Y no saben que el misterio sintetiza... que él es la joroba musical y triste que a distancia denuncia el paso meridiano de las lindes a las Lindes.
Yo nací un día que Dios estuvo enfermo, grave.
|
Asperges (Hungarian)Amikor Isten beteg volt, akkor jöttem én világra.
Élek, ezt mindenki látja, s rossz vagyok, s nem gondol senki decemberre meg januárra, mert mikor Isten beteg volt, akkor jöttem én világra.
Űr van énbennem, metafizikus lényemben, mit nem tapinthat senki mert csönd-kolostor, árva, régen tűz-ormon lárma.
Amikor Isten beteg volt, akkor jöttem én világra.
Testvér, hallgass meg engem. Jó. Mert ne távozzak innen úgy, hogy ne vigyek decembert, januárt ne hagyjak hátra. Mert mikor Isten beteg volt, akkor jöttem én világra.
Élek, ezt mindenki látja, s rágok, és nem tudja senki: koporsós illetlenségű versemnek mért van csikorgása, akár a szélnek a Sivatag örökkön kérdő Szfinxjéről leválva.
Gátja, de nem tudja senki, hogy a Fény soványka, az Árny meg húsos, s a Titok összegez magába... ő a púp, súlyos zene és bánat, jelzés a magánya, a végek déli lépteit jelzi.
Akkor jöttem én világra, amikor Isten beteg volt, halálos.
|
