Vallejo, César: Intensidad y altura

Quiero escribir, pero me sale espuma,
Quiero decir muchísimo y me atollo;
No hay cifra hablada que no sea suma,
No hay pirámide escrita, sin cogollo.

Quiero escribir, pero me siento puma;
Quiero laurearme, pero me encebollo.
No hay toz hablada, que no llegue a bruma,
No hay dios ni hijo de dios, sin desarrollo.

Vámonos, pues, por eso, a comer yerba,
Carne de llanto, fruta de gemido,
Nuestra alma melancólica en conserva.

Vámonos! Vámonos! Estoy herido;
Vámonos a beber lo ya bebido,
Vámonos, cuervo, a fecundar tu cuerva.

Írni szeretnék, ám kiver a tajték,
mondanék mindent, s tátogok csak újra;
összeggé-nem-lett számjegy nem akadt még,
írásban sincsen oromtalan gúla.

Írni vágyom, de mintha puma volnék;
babér? Fejemet hagyma koszorúzza.
Ködökké oszlik végül mind a hang szét,
istenfit, istent mind megérlel útja.

Így hát együnk csak füvet, éhes ajkú,
zokogás-húst, keserű jaj-bogyókat,
konzervünk saját lelkünk, szótalan bú.

Gyerünk, gyerünk, mert sebeim sajognak;
régen megivott vizét nyeld folyó
s termékenyítsd meg nőstényed, te varjú.