Vallejo, César: A fekete hirnökök (Los heraldos negros in Hungarian)
Los heraldos negros (Spanish)Hay golpes en la vida, tan fuertes... ¡Yo no sé! Golpes como del odio de Dios; como si ante ellos, la resaca de todo lo sufrido se empozara en el alma... ¡Yo no sé!
Son pocos; pero son... Abren zanjas oscuras en el rostro más fiero y en el lomo más fuerte. Serán tal vez los potros de bárbaros Atilas; o los heraldos negros que nos manda la Muerte.
Son las caídas hondas de los Cristos del alma de alguna fe adorable que el Destino blasfema. Esos golpes sangrientos son las crepitaciones de algún pan que en la puerta del horno se nos quema.
Y el hombre... Pobre... ¡pobre! Vuelve los ojos, como cuando por sobre el hombro nos llama una palmada; vuelve los ojos locos, y todo lo vivido se empoza, como charco de culpa, en la mirada.
Hay golpes en la vida, tan fuertes... ¡Yo no sé!
|
A fekete hirnökök (Hungarian)Vannak ütések, oly iszonyúak... Nem is tudom! Ütések mint Isten haragja, mintha alattuk minden gyötrelem sonkolya mélyen leülepedne a lélekbe... Nem is tudom!
Ritka ütések... nyitnak árkot, sötétet, a legkeményebb orca reped, s roppan a hát, a váll. Tán barbár attilák-nyergelte mének, vagy a fekete hírnökök, akiket küld a halál.
Íme, a lélek krisztusainak bukása, valami imádó hitnek, ha rajta a sorsnak átka. E véres ütésektől úgy sercegünk, mint a kenyér, ha lökjük kemence parazsába.
Az ember... A szegény... a szegény! Visszatekint, mint mikor vállunkat tenyér szólítja lágyan; hátra néz őrült szemmel, s összegyűl benne mind amit megélt, és reng bűntócsa a pillantásban.
Vannak ütések, oly iszonyúak... Nem is tudom!
|