This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vallejo, César: Viniere el malo…

Portre of Vallejo, César

Viniere el malo… (Spanish)

Viniere el malo, con un trono al hombro,
y el bueno, a acompañar al malo a andar,
dijeren «sí» el sermón, «no» la plegaria
y cortare el camino en dos la roca...
 
Comenzare por monte la montaña,
por remo el tallo, por timón el cedro
y esperaren doscientos a sesenta
y volviere la carne a sus tres títulos...
 
Sobrare nieve en la noción del fuego,
se acostare el cadáver a mirarnos,
la centella a ser trueno corpulento
y se arquearen los saurios a ser aves...
 
Faltare excavación junto al estiércol,
naufragio al río para resbalar,
cárcel al hombre libre, para serlo,
y una atmósfera al cielo, y hierro al oro...
 
Mostraren disciplina, olor, las fieras,
se pintare el enojo de soldado,
me dolieren el junco que aprendí,
la mentira que inféctame y socórreme...
 
Sucediere ello así y así poniéndolo,
¿con qué mano despertar?
¿con qué pie morir?
¿con qué ser pobre?
¿con qué voz callar?
¿con cuánto comprender, y, luego, a quién?
 
No olvidar ni recordar
que por mucho cerrarla, robáronse la puerta,
y de sufrir tan poco estoy muy resentido
y de tánto pensar, no tengo boca.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesi.as

Ha jönne a gonosz (Hungarian)

Ha jönne a gonosz, trónját vállán cipelve,
és útján elkísérni vele jönne a jó,
ha isten igen-t szólna és nem-et az ima,
és ha az út a sziklát kettébe metszené,
 
ha lekopott hegyből töredezne a hegység,
ha cédrus nőne ki az evező nyeléből,
ha a kétszáz a hatvanra várakozna,
s ha a hús visszatérne három titulusához,
 
ha tűznél jobban perzselne a hó,
ha minket bámulni dőlne hanyatt a hulla,
ha vaskos mennydörgéssé változhatna a szikra,
ha szárnyukkal szelnék a hüllők a szelet,
 
ha trágya mellől gödre hiányozna,
folyóból szirt, amelyen megtörik,
s embernek börtön, hogy szabad legyen,
égből a levegő, aranyércből a vas,
 
ha higgadt s jószagú lenne a fenevad,
s csak álcázná magát a düh katonának,
s ha fájna nekem ez a sok verés
és hazugság, mely rothaszt és segít,
 
Ha mindez így lehetne, milyen kézzel
tapogatóznék reggel?
Milyen lábbal indulnék a halálba?
Mitől lennék szegényebb?
Milyen kiáltozással lennék némább?
S mennyivel és ki lenne érthetőbb?
 
Jó lenne emlékezni s elfeledni,
hogy ellopták bezárt ajtóimat,
és az bánt, hogy keveset szenvedek,
s a töprengéstől lettem hallgatag.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. M.

minimap