Vega, Lope de: Esto De Imaginar

Esto de imaginar si está en su casa,

si salió, si la hablaron, si fue vista;

temer que se componga, adorne y vista,

andar siempre mirando lo que pasa;

temblar del otro que de amor se abrasa,

y con hacienda y alma la conquista;

querer que al oro y al amor resista,

morirme si se ausenta o si se casa;

celar todo galán rico y mancebo,

pensar que piensa en otro si en mí piensa

rondar la noche y contemplar el día,

obliga, Marcio, a enamorar de nuevo;

pero saber cómo pasó la ofensa,

no sólo desobliga, mas enfría.

Hogy otthon van-e, ez a nyugtalanság,

- elment-e nélkülem, mással beszélt-e,

szebb függőt, új ruhát öltött-e érte?

mely lesni késztet balsorsom parancsát,

fürkészni vetélytársam róka-arcát,

hogy pénzzel és sóhajjal célba ért-e;

s bízni arany és kéjvágy ellenére

s belehalni, ha máshoz megy a nagysád;

sandítani urfikra, lovagokra,

elgondolni, hogy gondja másra gondol

s dünnyögni éjjel: „új nap, új esélyek",

ez juttat, Marcin, újból horogra.

Sohase bánd, ha hölgyedben csalódul,

nemcsak leforráz, hűti szenvedélyed!