Vega, Lope de: A szeles tenger (Hoy el airado mar in Hungarian)

Hoy el airado mar blancas arenas                 

escupe a los diamantes celestiales,               

y mañana a la tierra, en sus umbrales,                      

conduce naves y derriba antenas.                 

Las canas fieras que, hoy de nieve, apenas

de las desnudas peñas dan señales,              

mañana de jacintos orientales                       

bordan las capas, de esmeraldas llenas.                    

Esto, Lisena, tu rigor resiste,            

pues todo está sujeto a la mudanza  

cuando en su mano ser frágil consiste;                     

que lo que es hoy mortal desconfianza                    

y en desesperación el pecho viste,                

puede vestir mañana de esperanza.

A szeles tenger fehér homokot

köpköd ma még az égi ékkövekre,

de küszöbére hajókat vezet be

holnap, s ledőlnek minden oszlopok.

Még havasak a komor ormok; ott

pőre magasság tekint velünk szembe,

de holnap Tavasz smaragd köpönyegje

jácintokkal hímesen föllobog.

Fagyod, Lisena, nékem ellenáll,

de érvényt mindennek a változás ád

törékeny ember-voltunkban, s habár

ma szívünk gyilkos hidegek ruházzák,

mi jajba öltözik, holnapra már

felöltheti a reménység ruháját.