Vicente, Gil: Los amores de la niña...

Los amores de la niña

que tan lindos ojos ha,

que tan lindos ojos ha.

Ay Dios, ¿quién los servirá?

Ay Dios, ¿quién los haberá?

Tiene los ojos de azor,

hermosos como la flor;

quien los sirviere de amor,

no sé como vivirá,

que tan lindos ojos ha.

Ay Dios, ¿quién los servirá?

Ay Dios, ¿quién los haberá?

Sus ojos son naturales

de las águilas reales,

los vivos hacen mortales,

los muertos suspiran allá,

que tan lindos ojos ha.

Ay Dios, ¿quién los servirá?

Ay Dios, ¿quién los haberá?

Ó, e bűvös lány szerelmét,

kinek oly szép szeme van,

kinek oly szép szeme van,

ki nyeri el majd, Uram?

Ki nyeri el majd, Uram?

Jaj, nem szebb az ölyv szeme,

és a virág szirma se,

nem tudom, szerelmese

hogyan él majd, hisz olyan

gyönyörüszép szeme van.

Kire néz majd boldogan?

Ki szolgálja majd, Uram?

Ó, a királyi sasok nagy

szemei éppígy ragyognak,

ölni tudnak és a holtak

sóhaja visszasuhan:

de gyönyörű szeme van.

Kire néz majd boldogan?

Ki nyeri el, ó, Uram?