Alver, Betti: Extázis (Ekstaas in Hungarian)

On päris kindel: jalge alla
jääb sulle tuge liiga vähe,
kui sa kõik tõkked teelt ei talla
ja mööda enesest ei lähe.
Kui suur on korraga su isu!
Hing, ära ohus karda hukku,
vaid senisest end lahti kisu
ja keera vanad uksed lukku!
Sind ümbritsevad jäised tuuled,
ööst kerkib tühi mägiahel.
Sa aimad sügavust ja kuuled
metsloomi kaljuseinte vahel.
Kui sa nüüd julgeks minna! Sillaks
su ees siis kuristikud kaanduks,
hall kivi raskeid vilju pillaks
ja kiskjad alandlikult taanduks.

Egész biztos: a talpad alatt,
ha az akadályokat el nem taposod,
szilárd talaj csak kevés marad,
magadat is át kell lépned, ugye tudod?
Mily nagy egyszerre az étvágyad!
Ne féljél a pusztulásodtól te, lélek,
fojtsd magadba az összes vágyad,
és a régi ajtót jól bezárjad, kérlek!
Körötted szállnak jeges szelek,
az éjből egy kopár hegylánc magasodik,
a mélységnek árnyait lesed,
és állatok hangját hallod, hol ott, hol itt.
Ha van merszed tovább menni,
hát indulj csak bátran, a szakadékokat
nagy kövek kezdik betemetni,
s az állatok is kerülik a nyomodat.