Alver, Betti: Helde andja

Ehitas küll elumajad
teistele,
müüris kolde sisse pajad
teistele,
pani lõimelõngad niide
teistele,
kudus valmis kuueriide
teistele,
andis oma silmasära
teistele.
Andis hinge tagant ära
kas või viimse soojasõõmu
teistele.

Kusagil ei õitsend lilli
tema jaoks,
kunagi ei kajand pilli
tema jaoks.
Sõnu polnud laulusalmis
tema jaoks.
Ainult valu oli valmis,
ikka valmis
tema jaoks.

Téglát vetett, falat rakott
másoknak,
falazott katlanba üstöt
másoknak,
mindig felrakta a nyüstöt
másoknak,
szőtte a kabátnak valót
másoknak,
szeme fényét szétosztotta
másoknak,
fázott, odaadta mégis
lelke utolsó melegét is
másoknak.

Soha sehol nem nyílt virág
őneki,
nem zendültek a citerák
őneki,
termett elég ének, mégsem
őneki.
Csak a fájdalom volt készen,
mindig készen
őneki.