Alver, Betti: Súlyos cseppekben hull (Raskelt valgub vaha in Hungarian)

Raskelt valgub vaha üle lühtri vase,
peeglis tuhmid varjud, minu valge ase.
Laman laastukotil, ihust soojus hajund,
sinkjad sõrmed rinnal, huuled aukuvajund.
Naabreid, sugulasi täis kõik seina-ääred,
lell on jälle purjus, tädil tursund sääred.
Trepil kerjalapsed söövad mett ja marju,
keegi hulkur tummalt hoidub ukse varju.
Tema silmist vargsi pisar rohtu nõrgus.
Rumal! küllap ükskord saame kokku põrgus.
Kui ent pole troosti siin su süngel tujul,
tulen sinu juurde valge kassi kujul.

Súlyos cseppekben hull a viasz a rézre,
a tükörben matt árnyakat veszek észre.
Fán fekszem, a meleg testem elhagyta,
az ujjaim már lilák, dér ült az ajkamra.
Köröttem itt a sok szomszéd és a rokon,
a bácsi részeg, a néni beteg, zokog.
A lépcsőn szamócát eszik néhány gyerek,
és egy csavargó az ajtó mögött remeg.
Bár a könnyed a fűbe sűrűn csorog ma,
tudd, mi ketten együtt jutunk a pokolba.
Mert vigaszt nem találsz a bánatodra most,
öleljél magadhoz, mint egy kis fehér cicust!