Haava, Anna: Vadvirág (Nõmmelill in Hungarian)

I
Kanarbikus kasvasin,
sambla süles sirgusin,
kaste külm mind kaisutas,
pilve puhkel paisutas:
olen nõmmelill.

Tuli päike, tulisilm,
teiseks, teiseks läks kõik ilm.
Laasi hakkas hiilgama,
õhud õrnad õõtsuma,
ilutsema ma.

II
Metsas liikus muistne jutt,
minu laugel hale nutt:
võind ei õnnel hõisata
ega leinal laulda ka:
olen nõmmelill.

Oleks sügis, sureksin,
sambla süles närtsiksin!
Ei või õnnel hõisata
ega leinal laulda ka:
olen nõmmelill!

I
Hangafű közt nőttem én,
meleg moha lágy ölén.
Hűvös harmat mosdatott,
felhők árnya ringatott:
vadvirág vagyok.

Jött a szép nap, szeme láng,
mindjárt más lett a világ.
Szikrázott erdő, mező,
hullámzott a levegő
s nyílt a vadvirág.

II
Mese jár az erdőben,
szemhéjamra könny szökken.
Örömemben hallgatok,
gyászomban sem dalolok:
vadvirág vagyok.

Ha ősz lenne, hervadnék,
moha ölén meghalnék.
Örömem van s hallgatok,
gyász gyötör s nem dalolok:
vadvirág vagyok.