This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kivirähk, Andrus: Sári, Samu és a titkok (részlet) (Sirli, Siim ja saladused (detail) in Hungarian)

Portre of Kivirähk, Andrus

Sirli, Siim ja saladused (detail) (Estonian)

Päike kõrvetas armutult ja kuum liiv põletas jalataldu. Siimul tekkis endalgi janu, aga ta nõidus selle otsekohe jälle ära. Siiski tundis ta, et ei viitsi kuigi kaua edasi kõmpida, lihtsam oleks lohe siiasamasse paika võluda. Nii ta tegigi ja otsekui maa alt kerkis Siimu ette limonaaditehas, mille korstna otsas kükitas suur tiivuline draakon, pikad kihvad suust väljas.

„Hei sina, sisalik!” hõikas Siim. „Roni jalamaid alla ja kasi minema! Loomad tahavad juua!”

„Joogu liiva,” vastas lohe korstna otsast ja naeris oma inetu nalja peale.

„Oota ainult, sa hakkad mul ise liiva jooma,” hoiatas Siim. Lohe põrnitses teda põlglikult ja sülitas natuke tuld.

„Sina, kirp, tuled mind ähvardama!” pruuskas ta. „Kes sa sihuke oled? Liiga väike, et alla neelata, liiga suur, et hambaauku pista, päris paras laiaks astumiseks!”

„Mina olen Siim Jalakas Orumetsa tänavalt, maja number 8, korter 42,” kuulutas Siim uhkelt. Ta oli oma aadressi just äsja ära õppinud ja leidis, et praegu on paras aeg oma tarkust näidata. Lohele ajas see teade igatahes hirmu nahka ja ta küsis arglikult:

„Ah Orumetsa tänavalt? Ja Siim Jalakas? Kas sa käid kolmandas rühmas?”

„Ega ma titt ei ole!” vastas Siim. „Ma käin juba teist päeva neljandas.”

Lohe hakkas nii kõvasti varisema, et kukkus korstna otsast alla. Limonaaditehase töölised tulid akende peale ja plaksutasid rõõmust käsi, nähes elukat ehmununa liivas lamamas. Nad mõistsid, et vabanemine pole enam kaugel.

„Kas sa lubad mul ära minna? küsis lohe alandlikult. „Ma ei teadnud, et mul tuleb tegemist teha neljanda rühma poisiga. Halasta mu peale ja kingi elu!”



Uploaded byP. T.
Source of the quotationAndrus Kivirähk
Publication date

Sári, Samu és a titkok (részlet) (Hungarian)

Irgalmatlanul perzselt a nap, Samu talpát égette a forró homok. Ő is megszomjazott, de egy varázslattal könnyedén elmulasztotta a szomjúságát. Mégis úgy érezte, hogy nem bír sokáig így vánszorogni, sokkal egyszerűbb lenne odavarázsolni a sárkányt. Így is tett: szinte a föld alól ott termett előtte a limonádégyár. A kémény tetején egy hatalmas szárnyas sárkány pöffeszkedett, pofájából hosszú agyarak álltak ki.

– Hé, te gyík! – rikkantotta Samu. – Mássz le onnan tüstént, és hordd el magad! Az állatok inni akarnak!

– Igyanak homokot – felelte a kémény tetejéről a sárkány, és nevetett a saját idétlen viccén.

– Na megállj csak, mindjárt te fogsz homokot inni – figyelmeztette Samu. A sárkány megvetően végigmérte, és fújt egy kis tüzet.

– Te fenyegetsz engem, te kis bolha! – horkantotta. – Ki fia-borja vagy? Ahhoz túl kicsi, hogy lenyeljelek, ahhoz meg túl nagy, hogy a fogam likába dugjalak, de arra, hogy széttapossalak, éppen jó leszel!  

– Madaras Samu vagyok a Pipitér utcából, 8-as ház, 41-es lakás – közölte büszkén Samu. Épp nemrég tanulta meg a címüket, és úgy gondolta, itt a megfelelő alkalom, hogy eldicsekedjen a tudományával. Ennyi elég is volt, hogy a sárkánynak inába szálljon a bátorsága.

– Szóval az Orumetsa utcából? – kérdezte ijedten. – Madaras Samu? És középső csoportos vagy?

– Dehogyis, nem vagyok én csecsemő! Már negyedik napja a nagycsoportba járok!

A sárkányt erre olyan erős remegés fogta el, hogy lepottyant a kéményről. A limonádégyár munkásai az ablakokba gyűltek, és tapsoltak örömükben, amikor látták, hogy a szörnyeteg rémülten hever a földön. Tudták, hogy nincs már messze a szabadulás.

– Ugye elengedsz? – kérdezte alázatosan a sárkány. – Nem sejtettem, hogy egy nagycsoportossal kell megküzdenem. Könyörülj rajtam, és hagyd meg az életem!



Uploaded byP. T.
PublisherCerkabella
Source of the quotationSegesdi Móni
Publication date

minimap