Suits, Gustav: Rezgőnyárfák alatt (Värisevate haabade all in Hungarian)

Ma kõnnin värisevate haabade all,
ma kõnnin ja mõtlen, vaikne ekstasist,
väsind lugemast kuulsaid unistusi.

Päikest kaugete metsapalangute vinasse vajuvat saagapunaselt
näen vaesete palavikuliste silmadega.
Järel puhangud vakatavast õhtu tuulest
haabade ladvus.

Üle niidetud luha hilised puhangud Tuulemaalt
aeg-ajalt haabade latvu veel libistavad.
Üle niidetud luha õhtu roidumises heinalised
koju lähevad rippuvate kaskede keskel.

Hing apras kehas, puudutatud Tuulemaa kaugustest,
omataolisele olevusele end tahaks teatada.
Olge tervitatud, haavad, mu vennad, mu õed!

Ma kõnnin värisevate haabade all
tumm, tõsine, maapaolase sammudega.

Mind võtke oma värisemisesse, haavad!

Rezgőnyárfák alatt bandukolok,
csendes gondolatokba merülve -
Isten veletek, nagy álmodozások!

Távoli erdőtüzek füstjében a napot mondavörösnek
látom szegény lázas szememmel.
A csendesedő esti szél utolsó
foszlánya leng a nyárfák sudarán.

Lekaszált réten át Szélország késett fuvallatai
újra meg újra megsimogatják még a nyárfák sudarát.
Lekaszált réten át megfáradt esti kedvvel
mennek hazafelé a szénagyűjtők, hajladozó nyírfák között.

Vézna testben a lélek, melyet megérintettek Szélország
messzeségei, ki akar tárulkozni rokon lelkek előtt:
Üdvözöllek benneteket, nyárfák, bátyáim, húgaim!

Rezgőnyárfák alatt bandukolok
némán, komoran, egy földönfutó nehéz lépteivel.

Zárjatok rezgő öletekbe, nyárfák!